Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Schweitzer András: Jeruzsálem nemzetközi jogi státusa - politikai dokumentumok és értelmezések
Schweitzer András a zsidó nemzeti otthon felállítását is előirányozta a Balfour-deklaráció alapján, miközben palesztinai arab államról vagy ehhez fűződő jogokról nem tett említést. így - látszólag - az önvédelemből területet szerző Izraelnek több jogalapja van a brit mandátum megszűnte után legitim tulajdonos nélkülivé vált Jeruzsálem (illetve Ciszjordánia és a Gázai övezet) birtoklására, mint bármely más államnak. Ugyanakkor viszont az önrendelkezési jog részletesebben nem kifejtett elvéből kiindulva Kelet-Jeruzsálem arab lakosságának jogalapja van arra, hogy saját sorsáról rendelkezzen. Végül pedig az izraeli jogi érvelés tetszetőssége ellenére nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy érvényes ENSZ Közgyűlés- és BT-határozatok - mint már láttuk - rendre hitet tesznek Kelet-Jeruzsálem megszállt státusa mellett, s ezek a határozatok kötelező erejűek. Az ENSZ-álláspont kiérleletlenségét mutatja ugyanakkor, hogy a közgyűlési határozatokból más olvasható ki, mint a biztonsági tanácsiakból. Formálisan mindmáig érvényben van a közgyűlés 1947. november 29-én meghozott 181 (Il)-es határozata, mely Jeruzsálem jövőbeli státusát az ENSZ Gyámsági Tanácsa alá tartozó különleges nemzetközi rezsim irányítása alá vont „corpus separatűmként" (elkülönült területként) határozta meg. A közgyűlési határozattal ellentétben kötelező erejű BT-határozatok ehhez képest nem kérdőjelezik meg Izrael Nyugat-Jeruzsálem feletti fennhatóságának jogszerűségét. Jeruzsálem jogi státusának kérdésében az egyik legvilágosabb álláspont Nagy-Bri- tanniától származik. 1997 júliusában a brit Derek Fatchett, a brit külügyminisztérium közel-keleti kapcsolatokért felelős államtitkára kijelentette: „Szerintünk Jeruzsálem státusát a végső státustárgyalásokon kell eldönteni: elismerjük Izrael de facto fennhatóságát Nyugat-Jeruzsálem felett, de Kelet-Jeruzsálemben Izraelt megszálló hatalomnak tartjuk."16 A nemzetközi közösség túlnyomó többsége - beleértve az Egyesült Államokat is - ezt az álláspontot osztja, amennyiben nincs állam, mely Kelet-Jeruzsálem annektálását, illetve az erre vonatkozó 1980-ban hozott izraeli alaptörvényt legitimnek ismerné el. Hasonló konklúziót fogalmazott meg az izraeli nemzetközi jogász, Ruth Lapidoth is, aki egy konferencián az alábbiakat mondta: „Az izraeliek szemében Nyugat-Jeruzsálem is, Kelet-Jeruzsálem is Izrael szuverenitása alatt áll. Ugyanakkor a nemzetközi közösség nem ismert el semmiféle szuverenitást, sem Nyugat-Jeruzsálem sem Kelet-Jeruzsálem felett, sem Izraelét, sem Jordániáét, sem a palesztinokét. Eközben az ENSZ Biztonsági Tanácsa és közgyűlése számos határozatot hozott, mely Kelet-Jeru- zsálemre, mint megszállt területre hivatkozik, Nyugat-Jeruzsálemre vonatkozó határozatok pedig nem léteznek. így tehát a Nyugat-Jeruzsálem feletti izraeli szuverenitás de facto elfogadott, de jure viszont nem.”17 74 Külügyi Szemle
