Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Schweitzer András: Jeruzsálem nemzetközi jogi státusa - politikai dokumentumok és értelmezések
Schweitzer András tárgyaló küldöttség visszautasította, hogy a jordán-palesztin delegációval folytatott tárgyalások során a Jeruzsálem-kérdést napirendre vegyék, sőt kezdetben azt is, hogy kelet-jeruzsálemi polgárok tagjai legyenek a közös tárgyalódelegációnak. 1993. szeptember 13-án - Oslóban több hónapig titokban folyó tárgyalásokat követően - Izrael és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet által aláírt Elvi nyilatkozat (Declaration of Principles) címet viselő egyezmény egy palesztin átmeneti önkormányzati hatóság felállításáról határozott, valamint arról, hogy legfeljebb öt évig tartó időszak során a területek végső státusáról megegyezés születik. A szerződés szerint az öt évig tartó átmeneti időszak harmadik évében, az úgynevezett végső státus tárgyalások keretében tűzték volna napirendre a Jeruzsálem-kérdést. 1994-ben megalakult a Palesztin Hatóság, mely kezdetben a Gázai övezet nagy részében és Jerikóban működött, később hatóköre Cisz- jordánia valamennyi jelentősebb városára (Tul-Karem, Kalkilija, Nablusz, Hebron, stb.) kiterjedt, az izraeliek által ide nem tartozónak tekintett Kelet-Jeruzsálemet kivéve. A tárgyalások során nem sikerült betartani a menetrendet, s a végső státus kérdése csak a Barak-kormány 1999. májusi hatalomra kerülését követően kezdődhetett el. A 2000 júliusában, Camp David II. néven megtartott tárgyalások során az izraeli tárgyalódelegáció első alkalommal mutatkozott hajlandónak arra, hogy Jeruzsálem feletti szuverenitásának egy részéről lemondjon, a fél évvel későbbi tabai tárgyalásokon Izrael további engedmények megtételére mutatott hajlandóságot. Bár a tabai tárgyalások részletes dokumentumait sem hozták nyilvánosságra (a tárgyalásokról csak egy általános, mindazonáltal a BT 242- es határozatára hivatkozó nyilatkozatot hagytak jóvá), Miguel Angel Moratinos, a közel- keleti béketárgyalásokra küldött különleges EU-nagykövet utólag elkészítette a tárgyalások nem hivatalos jegyzőkönyvét, miután tárgyalt az izraeli és a palesztin féllel. Eszerint mindkét fél elfogadta, hogy Jeruzsálemet etnikai elv szerint, és csak „puha" határral osztanák két részre, valamint, hogy két állana - Izrael és Palesztina - fővárosa lenne. A 2001 februárjában kormányra kerülő Ariel Sáron Jeruzsálem megosztására vonatkozó minden javaslatot lesöpört az asztalról, és kategorikusan kizárt bármifajta egyezkedést, mely „az örök főváros" státusát érintheti. A 2000 eszén kirobbant intifáda, és egyre eldurvuló terrorcselekmények és ellencsapások légkörében legfeljebb a tűzszünetről folytak, ha folytak tárgyalások, végül a Palesztin Hatóságnak átadott területek újbóli megszállásával a palesztin önkormányzatról 1993-ban kötött megállapodások érvényessége is többször megkérdőjeleződött. Összegzés: jogi megfontolások Jeruzsálem státusáról Miközben Izrael állam hivatalosan Jeruzsálemet (beleértve az 1967-ben elfoglalt Kelet- Jeruzsálemet) tartja fővárosának, a nemzetközi közösség ezt nem fogadja el, s - az ENSZ BT 242-es határozata nyomán - a háború általi területszerzés törvénytelenségé72 Külügyi Szemle
