Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
Wagner Péter 1973-tól az utóbbinak Szaddám Húszéin féltestvére, Barzán Ibrahim at-Tikríti lett a vezetője. Az al-Amn feladata elsősorban a közhangulat figyelése volt, de az egyszerű bűncselekmények felderítésében is részt vett. A Belügyminisztérium részeként működtette a besúgóhálózatot, lehallgatta a telefonbeszélgetéseket. A szervezet becsült létszáma 8000 fő volt a háború előtt. A Muhábarát egyidős az országgal, a Baasz Párt sikeres puccsát követően egyesült a párt saját hírszerző szervezetével. Feladatai közt a legfontosabb az ország ellenségeinek megfigyelése és kiszűrése volt. Ezt a tevékenységét az ország határain kívül a nagykövetségeken, az ellenzéki szervezetekbe beépülve, olykor a politikai gyilkosságoktól sem visszariadva végezte. Irakban nemcsak az egyszerű állampolgárokat, de az állampárt vezetőit és tagságát is megfigyelte. Ügynökei szemmel tartották az idegen országok nagykövetségeit és állampolgárait, ellenőrizték a különböző társadalmi szervezeteket, és végeztek az ellenzéki tevékenységgel vádolt kurd vagy síita személyekkel. A Katonai Hírszerzés (al-Isztihbárát al-Aszkaríja) és a Katonai Elhárítás (al-Amn al- Aszkari) tevékenysége a fegyveres erők állományára korlátozódott. Utóbbi szervezet az 1990-es évek elejéig a Katonai Hírszerzés kebelén belül működött. Ekkor azonban több puccskísérlet is történt a hadseregen belül, amelyekre válaszul Szaddám Húszéin kiemelte a Katonai Elhárítást, és közvetlenül az Elnöki Iroda alárendeltségébe utalta.29 A felsorolt négy szervezet kiemelt szerepet játszott az ország ellenőrzésében. Mindegyik szervezet rendelkezett egy 800-1000 fős katonai egységgel és egy olyan osztály- lyal, amely a saját munkatársakat figyelte. A feladatkörök sohasem voltak élesen elhatárolva, mert a politikai vezetés célja az volt, hogy a hírszerző szervezetek egymást is figyeljék. Bár szervezetileg különböző minisztériumokhoz tartoztak, már a 1970-es évek közepétől megvalósult Szaddám Húszéin egyszemélyi irányítása és ellenőrzése. A civil titkosszolgálatok vezetői rendszerint az iraki elnök családjához, törzséhez tartoztak, amíg a katonai szervek esetében ez nem volt követelmény. A törzsi rokonok beáramlása a hírszerző szervezetekbe rögtön a rendszerváltás után megkezdődött. A párt ugyanis a Muhábarátot szinte azonnal egyesítette a Baasz saját, Dzsiház Hanín névre hallgató egységével. Ezt a szervezetet Szaddám Húszéin építette ki 1966 után, mivel Haszan al-Bakr és a pártvezetés több tagja attól félt, hogy az ország akkori politikai légkörében könnyen politikai gyilkosság áldozatává válhatnak. A személyvédelem mellett ugyanakkor a Dzsiház Hanín feladata lett a politikai riválisok megfigyelése és meggyilkolása is. Szaddám Huszem, akit munkája elismeréséül hamarosan a párt főtitkárhelyettesének jelöltek, főleg saját törzsi rokonaira támaszkodott, mint az egyetlen csoportra, akikben feltétlenül megbízhatott. A Dzsiház Hanín és a Muhábarát egyesítését követően a titkosrendőrségben is megjelentek a Bú Nászú törzs tagjai, így mindkét szervezet teljesen a későbbi diktátor ellenőrzése alá került.30 A titkosszolgálatokéhoz hasonlóan fontos szerep várt az elnök és a politikai elit védelméről gondoskodó biztonsági szervezetekre. A legnagyobb egységet, a Köztársaságé Külügyi Szemle
