Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - KÖZEL-KELET - Wagner Péter: A diktatúra pillérei Szaddám Huszein alatt
A diktatúra pillérei Szaddám Húszéin alatt gi Gárdát a Baasz Párt az előző rendszertől örökölte. A kezdetben néhány ezer fős egység az iraki-iráni háború idején majd' százezer fősre duzzadt. Legmodernebb fegyvereivel, jobb kiképzésével, önkéntes állományával az iraki hadsereg elitjét alkotta. Mivel a Köztársasági Gárdára a frontokon volt szükség, Szaddám Húszéin 1982-ben egy új biztonsági szervezet, a Különleges Biztonsági Szolgálat felállítása mellett határozott. A feladattal vejét, Húszéin Kámil al-Madzsidot bízta meg, aki egészen 1991-ig maradt a helyén. Az új egység lett a kémszervezetek kémszervezete, amelynek munkatársai a korábban felsorolt hírszerző intézmények tagjait figyelték. Az ENSZ-szank- ciók időszaka alatt a szervezet tevékenysége új feladatokkal egészült ki, a csempészet és a vegyi fegyverek rejtegetése terén. Ebbéli működésüket a Különleges Köztársasági Gárda néven, 1995-ben létrejött újabb testőregység segítette. Ennek megszervezője és vezetője Kuszaj Húszéin volt, aki unokatestvérétől vette át 1991-ben a Különleges Biztonsági Szolgálat irányítását. A második öbölháború és az azt követő ENSZ-szankciók következményei meghatározták az egyes biztonsági egységek helyét és szerepét a hatalmi struktúrában. Mivel a reguláris hadsereg állapota az anyagi források hiánya miatt siralmas maradt, a Köztársasági Gárda vette a haderő hagyományos feladatait. Hat hadosztályától a legjobban tartott az amerikai katonai vezetés 2003 áprilisáig. A Különleges Köztársasági Gárda, a maga 15-20 ezer fős létszámával lett a legfontosabb védelmi erő. Csak ez az egység rendelkezhetett nehézfegyverzettel Bagdadon belül. Bár főleg gyalogsági egységekről volt szó, ezek a csapatok különleges kiképzést kaptak a városi harcra is. A Különleges Köztársasági Gárda tagjainak a feladata volt az országban található számtalan elnöki rezidencia védelme és őrzése, valamint a fegyverzetellenőrök kijátszása. Közösen a Különleges Biztonsági Szolgálat tisztjeivel nemcsak rejtegetniük kellett a vegyi fegyvereket, mobil laboratóriumokat, hanem a háborús stratégia részeként a feladatuk lett volna a harci eszközök üzembe helyezése is.31 A biztonsági egységek lojalitását a megkülönböztetett bánásmódon és ellátáson kívül a törzsi szolidaritás volt hivatott biztosítani. Kezdetben Szaddám Húszéin saját rokonai a hírszerző szervezetekben kaptak fontos beosztásokat. Az iraki-iráni háború idején megnőtt a Köztársasági Gárdának mint a rendszer legfontosabb biztonsági szervezetének a szerepé, s a megnövekedett létszámnál a hűségét csak úgy lehetett biztosítani, ha valahogy ott is megjelenhetett a törzsi szolidaritás. Mivel a Bú Nászir törzs kicsi, 25-30 ezer ember tartozik csak hozzá, az iraki diktátor először a szülővárosa, Tikrít környékén élő vagy azzal szomszédos törzsekhez (ad-Dúri, Bú Bazún, Bú Jaszín, Al-Dzsubúr stb.) fordult segítségéért. A Különleges Biztonsági Szolgálat létrejöttével és a Köztársasági Gárda további növekedésével újabb törzseket is bevont. Ekkor erősödtek meg az olyan nagy törzsi konföderációk, mint az ad-Dulajmi vagy a Sammari. Amíg a felsorolt törzsek mindegyike főleg Bagdadtól északra élő, szunnita arab törzs volt, az 1980-as évek közepétől már az is előfordult, hogy déli, síita arab törzsek tagjai közül toboroztak. 2003. ősz 137
