Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Schweitzer András: Jeruzsálem nemzetközi jogi státusa - politikai dokumentumok és értelmezések
Schweitzer András angol tábornok harc nélkül elfoglalta Jeruzsálemet a felette kereken négyszáz évig uralkodó törököktől. A világháborúban győztes hatalmak 1920. április 24-én San Re- móban Nagy-Britanniát tették meg Palesztina törvényes urává, a mandátumról szóló részletes szerződést a Nemzetek Szövetsége hagyta jóvá 1922. július 4-én. A mandátumszerződés a szentföldre vonatkozó világháborús ígéretek közül csak a Balfour-deklarációra hivatkozik, azt viszont teljes terjedelmében megerősíti. A pream- bulum második bekezdése szerint: „a főbb szövetséges erők abban is megegyeztek, hogy a meghatalmazott felelős lesz az eredetileg 1917. november 2-án Britannia felséges kormánya által kiadott deklaráció megvalósításáért." A dokumentum második cikkelye szerint pedig „a meghatalmazott felelős lesz azért, hogy a területen olyan politikai közigazgatási és gazdasági feltételeket teremtsen, mely biztosítja a zsidó nemzeti otthon létrehozását". Az arab vezetők várakozásait az 1922 júniusában „Levelezés a palesztinai arab delegációval és a cionista szervezettel" címen a brit parlament elé terjesztett (Chur- chill-féle Fehér könyv néven ismertté vált) dokumentum hűtötte le végképp: „Először is nincs szó arról - amint ezt az arab delegáció állítja -, hogy a háború alatt Őfelsége kormánya ígéretet tett volna arra, hogy azonnal független nemzeti kormány alakulna Palesztinában. Ezt az állítást főképp arra az 1915. október 24-ei levélre alapozzák, melyet Sir Henry McMahon, Őfelsége egyiptomi főmegbízottja küldött a mekkai szent helyek őrzőjének, Husszeinnek, aki ma Hedzsaz királya. Akképp hivatkoznak a levélre, mint ami ígéretet tesz arra, hogy elismeri és támogatja az arabok függetlenségét az általa javasolt területeken. Csakhogy azt az ígéretet olyan - ugyanabban a levélben leírt - fenntartással tették, mely annak hatálya alól, más területekhez hasonlóan, kivonta Szíria azon részeit, melyek Damaszkusz tartománytól nyugatra terülnek el. Ezt a fenntartást Őfelsége kormánya mindig is úgy tekintette, mint amibe Bejrút vilajet és a független Jeruzsálem szandzsák is beletartozik. Tehát Sir H. McMahon ígérete nem érvényes Palesztina teljes Jordán folyótól nyugatra fekvő területére." Ám a Churchill-féle Fehér könyv a Balfour-deklarációról szóló értelmezést is pontosította némiképp: „Nem hivatalos nyilatkozatok láttak napvilágot, melyek szerint a cél egy teljesen zsidó Palesztina létrehozása. Egyesek olyan kifejezéseket használtak, hogy Palesztina éppúgy lenne »zsidó, mint ahogyan Anglia angol«. Őfelsége kormánya (...) felhívja a figyelmet arra, hogy a deklaráció szövegéből nem az a szándék olvasható ki, hogy Palesztina egésze Zsidó Nemzeti Otthonná váljon, hanem, hogy egy ilyen Otthonnak meg kéne alakulnia Palesztinában." A deklaráció Churchill Fehér könyv-féle értelmezését erősíti, hogy a „Nemzeti Otthon Palesztinában" kétértelmű kitétel nem véletlenül került a szövegbe. Az eredeti - még 1917 júliusában a cionisták által javasolt, s egy hónappal később még az egyik brit tervezet által is megtarthatónak vélt - szövegváltozat így szólt volna: 64 Külügyi Szemle
