Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - Schweitzer András: Jeruzsálem nemzetközi jogi státusa - politikai dokumentumok és értelmezések
Jeruzsálem nemzetközi jogi státusa - politikai dokumentumok és értelmezések „Őfelsége kormánya elfogadja az alapelvet, hogy Palesztina a zsidó nép nemzeti otthonává alakíttassák..." A „Palesztinában" (in Palestine) kitétel csak egy hónappal később jelent meg az alaposan átcsócsált szövegben, akárcsak a Palesztinában élő nem zsidó lakosság vallási és polgári jogait védő klauzula.6 így tehát nem egyértelmű, hogy a Balfour-deklaráció (illetve az ezt törvényerőre emelő mandátumszerződés) érvényes-e Jeruzsálemre, nemcsak azért, mert a szöveg nem tartalmazza a zsidó állam létrehozását, ehelyett egy nehezen értelmezhető „nemzeti otthonról" beszél, hanem azért is mert nincsen benne, hogy egész Palesztinát a „zsidó nemzeti otthon" részévé kéne tenni. Kétségtelen tény, hogy a mandátumrendszer önmagában is ütközik a népek önrendelkezési jogával, sőt egyesek szerint a Palesztinára vonatkozó mandátumszerződés éppen a Balfour-deklarációra történő hivatkozás miatt nem tesz eleget annak a Nemzetek Szövetségének alapokmányában szereplő feladatának, hogy a helyi lakosság érdekében járjon el. (A Nemzetek Szövetsége mindenesetre ratifikálta a szerződést.) Ugyanakkor a nemzetek önrendelkezési joga ez idő tájt még nem képezi a nemzetközi jog részét, bár a wilsoni pontok közt már szerepelt. Az önrendelkezési jog azonnali érvényesítése egyébként szintén komoly probléma lett volna, Jeruzsálemben ugyanis már ekkor is vegyes lakosságú terület.7 Az ENSZ-közgyillés 1947. november 29-én meghozott 181 (Il)-es határozata A szűnni nem akaró arab-zsidó ellenségeskedések, britek elleni zsidó terrortámadások légkörében London 1947 tavaszán Palesztina kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vitte. 1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlés 181 (Il)-es határozatával elfogadta az által kiküldött vizsgálóbizottság többségi javaslatát, és - több mint kétharmados arányban - Palesztina sakktáblaszerű felosztása mellett döntött (a szavazásakor Nagy-Britannia tartózkodott). A „gazdasági unión alapuló felosztási terv" (Plan Of Partition with Economic Union) harmadik része Jeruzsálem jövőbeli státusát az ENSZ Gyámsági Tanácsa alá tartozó különleges nemzetközi rezsim irányítása alá vont „corpus separatumként" (elkülönült területként) határozta meg. A Gyámsági Tanács tíz évre szóló alkotmányt készített volna, és kormányzót jelölt volna ki (aki nem lehetett volna a határozat alapján Palesztinában létesítendő zsidó vagy arab állam állampolgára). A törvényhozó tanácsot pedig a város lakói választották volna. A szerződés a Jeruzsálem-régió határait így állapította meg: „Jeruzsálem jelenlegi közigazgatási határa, valamint a környező falvak és városok, melyek közül a legkeletibb Abu Disz, a legdélibb Betlehem, a legnyugatibb Ein Karim (beleértve Moca beépített területét), a legészakibb pedig Su'fat lesz". Jeruzsálem - melynek hivatalos nyelveként a határozat az arabot és a hébert jelölte meg - demilitarizált 2003. tavasz 65