Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Dunay Pál: A fegyverzetkorlátozás végnapjai Európában
Dunay Pál A rendezést az tette lehetővé, hogy a daytoni megállapodás kikényszerítette a békét, és békemissziót hozott létre Bosznia és Hercegovina területén. Ezt követően két megállapodást kötöttek. Egyet 1996 januárjában a bizalomerősítő intézkedésekről, egyet pedig a fegyverzetcsökkentésről 1996 júniusában. Az előbbi jelentős mértékben hagyatkozott az 1994-es bizalom- és biztonságerősítésre vonatkozó dokumentumra, az utóbbi pedig az európai hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó 1990-es szerződésből vette át megoldásainak többségét. Mindkét megállapodás végrehajtása rendkívül sikeres volt, ami bizonyára annak volt betudható, hogy külföldi csapatok vonták ellenőrzésük alá azt a területet, ahol a fegyverzetkorlátozásra sor került, illetve ahol az átláthatósági intézkedéseket végre kellett hajtani.12 Megjegyzésre érdemes, hogy a daytoni megállapodás 1-B függelékében előírt tárgyalások, amelyeknek az lett volna a céljuk, hogy szélesebb mandátum alapján tágabb földrajzi körben eredményezzenek regionális fegyverzetkorlátozást, 2001 júniusában eredménytelenül, mindennemű kötelező intézkedés nélkül értek véget. A megállapodás szükségtelenné vált a régióban időközben bekövetkezett pozitív változások következményeként. Az elfogadott záródokumentum mindössze arra bátorította az államokat, hogy önként fogadjanak el intézkedéseket az információcserére, a kiterjesztett katonai kapcsolatokra és együttműködésre vonatkozóan, bővítsék katonai bejelentéseik körét, hívjanak meg megfigyelőket katonai tevékenységeikre, működjenek együtt az aknamentesítésben és a kézifegyverek számának korlátozásában.13 A fegyverzetkorlátozás mint a polgárok biztonságának eleme Azoknak a fegyverzetkorlátozási intézkedéseknek a tekintetében, amelyek a polgárok biztonságát szolgálják, mint amilyen a gyalogsági aknák betiltása vagy a kézifegyverek elterjedésének korlátozását célzó erőfeszítések, Európa a globális folyamatokhoz csatlakozik regionális intézkedéseivel. A legtöbb európai országnak nem okoznak gondot a kézifegyverek, eltekintve azok szabad forgalmától, ami marginálisan kedvezőtlenül hat a kontinens biztonságára. Ezért foglalkozott a kérdéssel az EBESZ, mindenekelőtt e fegyverek illegális kereskedelmére, azonosításukra és nyilvántartásukra fordítva a figyelmet.14 Ezekben az esetekben Európa a közjóhoz, más államok és kontinensek, illetve egyes Európa perifériáján elhelyezkedő országok biztonságához kíván hozzájárulni. Az európai fegyverzetkorlátozás átmeneti fellendülése... Az európai fegyverzetkorlátozás, annak ellenére, hogy javarészt sikertelenül alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, s szerepe leértékelődött, a XXI. század elején fellendült. Nevezetesen az 1999-ben elfogadott adaptált, az európai hagyo108 Külügyi Szemle
