Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Dunay Pál: A fegyverzetkorlátozás végnapjai Európában
A fegyverzetkorlátozás végnapjai Európában mányos fegyveres erőkre vonatkozó megállapodásnak hatályba kell lépnie, amennyiben az aláírók nem kívánnak megrekedni az 1990-es szerződésnél, amit - tekintettel arra, hogy két szövetség, a NATO és a Varsói Szerződés között kívánt erőegyensúlyt létrehozni - egy magas rangú lengyel diplomata már évekkel ezelőtt helytállóan nevezett „politikai sci-fi"-nek. A 2002. január 1-jén hatályba lépett Nyitott Égbolt szerződés évtizedes hosszúságú ratifikációs folyamatot követően most nyitva áll más európai államok csatlakozása előtt. A két szerződéssel kapcsolatos tevékenység azt a benyomást keltheti, mintha az európai fegyverzetkorlátozás egy évtized elteltével új életre kelt volna. Az európai hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó adaptált szerződést 1999. november 19-én írták alá Isztambulban, de az mindmáig nem lépett hatályba, s esély sincs arra, hogy ez a helyzet a következő másfél-két esztendőben megváltozzék. Ennek az az oka, hogy Oroszország a csecsen háború miatt jó ideig nem tartotta tiszteletben az 1990- es szerződés úgynevezett szárnyszabályában meghatározott korlátozásokat majd amikor kinyilvánította, hogy ott állomásoztatott fegyverzete többé már nem haladja meg a megengedett mennyiséget, biztonsági okokból nem volt mód arra, hogy a többi részes állam erről helyszíni ellenőrzéseken győződjék meg. Ezen túl gondot okozott, hogy Oroszország nem tartotta be azokat a politikai kötelezettségeit, amelyeket Grúziát és Moldovát illetően vállalt. Erőinek kivonása rendkívül lassan halad a két országból, s ami Grúziát illeti, még remény sincs arra, hogy ebben változás következzék be. A NATO ezért már 2000 májusában kifejtette a firenzei tanácsülés zárónyilatkozatában: „Továbbra is aggódunk a szerződés V. cikkének [a szárny-] korlátozásával kapcsolatban Oroszország szerződés által korlátozott fegyverzetének magas szintje miatt az Észak-Kaukázus- ban. Ezeket a szinteket összhangba kell hozni a szerződés korlátozásaival oly módon, hogy az megfeleljen az elfogadott számítási szabályoknak és eljárásoknak, amennyiben lehetségessé akarjuk tenni a hatályba lépést. Tudomásul vettük azt, hogy Oroszország megerősítette, a CFE szerződés korlátozásainak ez a megszegése ideiglenes jellegű, és azt várjuk, hogy Oroszország minél előbb tartsa tiszteletben kötelezettségvállalását a CFE szerződés által előírt szintek elérésére, s arra, hogy addig is maximális átláthatóságot biztosít az Észak-Kaukázusban lévő erőinek és eszközeinek tekintetében. Ezen az alapon fognak a szövetségesek tovább munkálkodni a módosított szerződés hatályba lépésén. Amíg ez a folyamat függőben van, a jelenlegi szerződés és kapcsolódó dokumentumainak betartása meghatározó jelentőségű." 15 Oroszország, miután kinyilvánította, hogy Csecsenföldön betartja a szerződési korlátozásokat, azt várta, hogy „a NATO felül fogja vizsgálni az adaptált CFE szerződés ratifikálására vonatkozó szándékának hiányát".16 Moszkvának a Nyugattal való kapcsolatában a korábbinál jóval inkább az együttműködésre épülő politikája s konkrétan a NATO-Oroszország Tanács 2002. májusi megalakítása fényében felmerült a kérdés, ésszerű-e fenntartani az elutasító álláspontot. Egyrészről a Nyugatnak - tekin2003. ősz 109
