Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Boros Ferenc: A "visegrádi együttműködés" és perspektívája
Boros Ferenc tette, hogy Szlovákia pozitívan reagált a regionális partnerségre vonatkozó osztrák kezdeményezésre, figyelembe véve, hogy Ausztria a második legnagyobb külföldi beruházó Szlovákiában.29 A visegrádi együttműködés átmeneti válsága 2002 első felében 2001-ben már mérlegelni lehetett a visegrádi együttműködés elért eredményeit, és - visszafogott formában - vita folyt számos kérdésről; a V4-ek jövője: bővítés, közös platform kialakítása más országokhoz való viszony kérdésében, más regionális csoportosulások irányában, s arról, hogy mi legyen az unióhoz történő csatlakozás után. A külügyminiszterek március 8-i találkozóján úgy tűnt (a macedón kérdésben mutatkozott meg), hogy a V4, mint regionális erő, képes állást foglalni olyan kérdésekben, melyek nem érintik egyformán a visegrádi országokat. Ugyanakkor az év második felétől a törésvonalak hangsúlyosabban jelentkeztek, kezdetben szlovák-magyar oldalról, majd szélesebb körben is. Bebizonyosodott, hogy a stabilitás, a visegrádi együttműködés a partnerek rendkívüli érzékenysége miatt is könnyen sebezhető és megingatható. A magyar-szlovák kapcsolatokban a kétoldalú együttműködést komplikálta a határon túli magyarokról szóló törvény elfogadása 2001 nyarán, és a már korábban kibontakozott nyílt polémia a magyarság reintegrációjáról - „a magyarság újraegyesítése Közép-Európában" „Trianon kárpótlásaként" -, Szlovákiában nemcsak a nacionalistákat irritálta, de „nyílt kritikát váltott ki a demokratikus politikai pártok részéről is". A feszültségek kirobbanását betetőzte Orbán Viktor felszólalásának egy részlete az Európai Parlamentben, a Benes-dekrétumokról, ami oda vezetett, hogy a partnerek lemondták részvételüket a soros, keszthelyi csúcstalálkozón, és Milan Knazko szlovák miniszter is távol maradt a kulturális miniszterek összejövetelétől. Mindez a V4-ek további működését átmenetileg megkérdőjelezte, blokkolta. Orbán Viktor magyar miniszterelnök megnyilatkozásának visszhangja, hatása „lesújtó" és rendkívül negatív hatással volt a térségi közhangulatra, amennyiben az esetből a publicisztika, a gyakran hisztérikus politikai megnyilatkozások messzemenő következtetéseket vontak le.30 Olyan hiedelmeket sugalltak, mintha a magyar fél az integráció előrehaladását, Szlovákiának a NATO-ba való felvételét stb. akarja megtorpedózni. Politikusok, publicisták máris a V4-együttműködés „klinikai haláláról", „a közép-európai eszme kivégzéséről" beszéltek. A cseh ellenzék (ODS) árnyék-külügyminisztere már úgy nyilatkozott, hogy a visegrádi csoport nem létezik. Mások elmentek egészen odáig, hogy az esetet összekapcsolták a német választási küzdelem kilátásaival, és Berlin-Bécs-Budapest tengelyt emlegettek (Klaus egyik ideológusa egyenesen Bush terminológiáját vette át és használta az úgynevezett „gonosz tengelyéről").31 88 Külügyi Szemle
