Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Boros Ferenc: A "visegrádi együttműködés" és perspektívája
Boros Ferenc határozott célok követését. Ahogy a cseh külügyminiszter az 1992. júniusban megtartott szlovákiai választások után fogalmazott, Magyarország és Szlovákia viszonya fogja meghatározni, meddig marad életben a visegrádi együttműködés.8 A Medar-kormány 1994-ben történt ismételt hatalomra jutása után a szlovák politikát beárnyékolta, hogy a demokratikus normákkal összeegyeztethetetlen döntések születtek. Már kezdettől fogva feszültségek jelentkeztek Pozsony és Budapest között a nemzetiségi kérdésben. Meciar kormányának 1994 utáni stratégiai céljaiban növekvő szerepet játszott a keleti orientáció, ugyanakkor a térségben egy szélesebb szövetség létrehozását szorgalmazta. Cérnák, a Meciar-kormány volt gazdasági minisztere egyik későbbi nyilatkozatában utalt arra, hogy Meciar 1994 után néhányszor megpróbálkozott azzal, hogy a CEFTA és a KEK keretében meglévő együttműködést az EU-val való együttműködés fölé emelje, annak alternatívájává tegye.9 Meciar mindkét intézmény irányában feltűnően aktív volt ezekben az években. A szlovák külpolitika erőteljesen szorgalmazta a KEK bővítését, szövetségesek szerzését. Teljes elszigeteltségében nemzetközi kitörési utakat keresett. 1995-ben a brünni csúcsértekezleten, majd 1997-ben ismét ez irányban tett javaslatokat. 1998 szeptemberében Prágában újra előjött azzal a javaslatával, hogy hozzák létre a CEFTA információs szervezési központját, illetve irodáját, szlovák székhellyel. Szlovák értékelések szerint Meciar célja az volt, hogy lassítsa a CEFTA fejlettebb tagjainak EU-integrádóját. „A szlovák kormány úgy tekintett a CEFTA-rä, mint amely lehetséges alternatívája lehet az EU-nak."10 Ezek a törekvések érintették a nemzetiségi politikát is, pontosabban a magyar nemzetpolitikai törekvések (a határon túli magyarsággal kapcsolatos politika) ellensúlyozását célozták. A KEK 1995 júniusában, Bécsben tartott külügyminiszteri értekezleten Sesták államtitkár komparatív tanulmány kidolgozását javasolta a nemzetiségi kisebbségek helyzetéről, és ennek érdekében egy munkacsoport létrehozását kezdeményezte. Előtte már Gasparovic parlamenti elnöknek volt egy ilyen javaslata, amelyet cseh és lengyel részről is elutasítottak. A november 8-9-én Grazban megtartott ülésen újra felvetette egy ilyen irányú összefogás gondolatát.11 A Nyugat, amely kezdetben reményeket fűzött ahhoz, hogy legalább e három legfejlettebb ország együtt tud működni, csalódott várakozásában, s érdeklődése egy-két év után a visegrádi csoport iránt alábbhagyott. Az exkluzív visegrádi csoport és a Nyugat közötti kiváltságos kapcsolat véget ért, amihez nemcsak a társult tagországok számának jelentős megnövekedése (az azonos bánásmód meghirdetése), de a kelet-közép-európai új demokráciák különbözősége és ellentétei is hozzájárultak. Tehát a felbomlás fontos tényezője lett, hogy a visegrádi csoportot alkotó országok belső rendjének azonossága, politikája szempontjából a kezdeti egység megbomlott, ami arra utal, hogy tényleges, hatékony együttműködés csak úgy jöhet létre és úgy lehet tartós, ha hozzávetőlegesen létezik a bel- és külpolitika szükséges összhangja. Ezt az állapotot az érintett országok nem tudták megteremteni, emiatt feszültségek keletkeztek. Vagyis amikor a visegrádi együttműködés kudarcáról beszélünk, akkor az okok összetettségét kell hangsúlyoznunk. 78 Külügyi Szemle
