Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Boros Ferenc: A "visegrádi együttműködés" és perspektívája
A „visegrádi együttműködés" és perspektívája Eltérő annak a megítélése, hogy végül is mi történt. „Visegrád halott, éljen a CEFTA"- írta az egyik cseh lap. Teljességgel azonban ez nem mondható ki. A legfelsőbb szintű találkozók ugyan megszűntek, de alsóbb szinteken még sor került rendezvényekre (oktatási miniszterek, Krakkóban nemzetközi konferencia, Pozsonyban szociáldemokrata jellegű pártok találkozója stb.). Magyarországon a Hom-kormány idején is megvolt a bizalom, hogy a kialakult állapot nem végleges. Magyar részről úgy ítélték meg, sok múlik azon, milyen kormányok lesznek hatalmon a partner országokban a jövőben, amelyek esetleg másképpen gondolkodnak, és képesek lesznek az ügyet előre mozdítani. Lengyelország csalódottan fogadta a bekövetkezett fordulatot. Varsó stratégiai érdekeit követve mindvégig úgy gondolta, hogy az együttműködésből származó előnyök messze felülmúlják az esetleges hátrányokat, így mindent meg kell tenni a regionális együttműködés újjáélesztése érdekében. Felmerül a kérdés, hogy volt e maradandó jelentősége és hozadéka a visegrádi együttműködés első - ellentmondásos - szakaszának. Kétségtelenül maradandó érdeme, hogy koordinálta a Szovjetuniótól, majd az utód Oroszországtól a távolodást, segítette a közeledést a Nyugat irányába. A visegrádi csoport három országa 1999 márciusában a NATO teljes jogú tagja lett, amihez az egyeztetett diplomáciai és védelmi politikájuk is hozzájárult. Érték az, hogy a regionális együttműködés gondolata, ha negatív tapasztalatokkal is, tudatosodott, gyökeret vert a nemzetközi politikai közvéleményben. Kiemelkedő és maradandó érdeme volt az együttműködésnek a gazdasági kapcsolatok liberalizálását elősegítő CEFTA létrehozása még 1992-ben. Az eredeti célok egyik legfontosabbika, nevezetesen az, hogy a társulás legyen olyan kísérleti terep, ahol a három, majd négy érintett ország a gyakorlatban kipróbálhatja az Európai Unión belül érvényes együttműködési formákat, azonban nem tudott érvényesülni. A V4-ek újjászervezése 1999-ben, az együttműködés tartalmi és strukturális váltása A V4-ek újjászervezésének folyamatát az integráció gyorsabb előrehaladásának igénye ösztönözte, miután - Káván cseh külügyminiszter megfogalmazása szerint - a folyamat az előző években lelassult. 1997-ben napirendre került a NATO és az EU bővítésének a kérdése, ami eleve növelte az esélyesebbek érdeklődését a szorosabb együttműködés iránt. 1997 folyamán az előnyben részesített három ország között kezdtek a kapcsolatok megélénkülni, és a visegrádi csoport együttműködése - Szlovákia nélkül -1997-98 folyamán a gyakorlatban már újra létezett. Ugyancsak szélesebb körben javultak a kapcsolatok a közép-európai térség más országaival. Magyarország és Románia között fordulatról lehetett beszélni, a lengyelek kezdték támogatni a litvánok integrációját, és erőteljesebb támogatás mutatkozott meg Ukrajna Nyugathoz közeledésének előmozdítása terén is. 2003. ősz 79
