Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Arday Lajos: Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kül)politika
Arday Lajos mániáihoz hasonló: Milosevicet ugyan - a pénzügyi támogatásért cserébe - kiadták, de a polgári és a katonai vezetés lényegében változatlan, és Nyugat- (Amerika-)ellenes. A szerb közvélemény ma sem jutott el odáig, amit a tisztábban látó szerb értelmiségiek már a kilencvenes években felismertek: szerb nemzeti érdek a Koszovóról vagy annak nagy részéről való lemondás, mert a demográfiai folyamatok valószínűsítik, hogy 2020-2030-ra a mai Jugoszlávián/Szerbián belül albán többség alakul ki. Despic akadémikus megosztási javaslata - megtartva a történelmi emlékhelyeket és a gazdaságilag értékes részeket - feladta volna a terület nagyobbik hányadát, de a legyőzhetetlen szerb fegyverek bűvöletében élő politikai vezetés és a félrevezetett, fanatizált tömeg erről hallani sem akart. Hogy érthetővé tegyük: Szerbia „joga" Koszovóra annyi, mint Magyarországé a Szerémségre. A szerbek háromszor vesztették el Koszovót: 1690-ben, 1990-92- ben, amikor a mérsékelt Rugóvá is kijelentette: a történtek után kizárt a szerbek és az albánok egymás mellett élése, s 1998-99-ben, több százezer albán elűzésével, majd a NATO-akciók következményeként a szerb fegyveres erők kivonásával. Bár ezt hivatalosan tagadják, a rendezési elképzelések között szerepel, ésszerű és a korábbi szerb elgondolásokkal (így a Despic-tervvel) egyező volna egy terület- és népességcsere, amelynek keretében Eszak-Koszovó Mitrovicával Szerbiához, a dél-szerbiai albánok lakta Presevo-völgy pedig Koszovóhoz kerülne, így a közel 300 ezernyi elűzött-elmenekült szerb, albán és cigány visszatérhetne végre szülőföldjére. Bosznia-Hercegovina és a daytoni rendezés kudarca Bosznia-Hercegovinában az alapvető probléma az, hogy egyik államalkotó „entitás" sem érte el a célját: a bosnyák-muzulmánok nem hozhatták létre - a szomszédos bosnyák- lakta területek egyesítésével - saját államukat, a szerbek és a horvátok pedig nem csatlakozhattak anyaországukhoz - ezt lehetetlenné tette a három államalkotó nemzet kevert, „párducbőrszerű" elhelyezkedése. A túlnyomórészt szerbek által végrehajtott, mérhetetlen szenvedéseket okozó etnikai tisztogatások egyértelműbb helyzetet teremtettek, lehetőséget adva a területi felosztásra, ami részben már meg is történt a Boszniai Szerb Köztársaság létrejöttével. Egyre több szakértő jut arra a következtetésre, hogy a külső hatalmak (USA, EU, Milosevic, Tudjman) által Bosznia-Hercegovina népeire erőszakolt daytoni rendezés kudarcba fulladd). Az egységes állam csupán fikció. Valójában három, a nacionalista pártok (SDA-Izetbegovic Akció Pártja, HDZ, SDS) által irányított államszervezet épült ki és működik. Kérdés, hogy mikor hajlandó belátni a nemzetközi közösség a nyilvánvaló csődöt, és elfogadni Bosznia-Hercegovina ténylegesen három részre szakadt voltát. Mindhárom fél igényeit kielégítő megoldás nyilvánvalóan nem létezik. Hosszú távon nem lehet 64 Külügyi Szemle
