Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Arday Lajos: Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kül)politika
Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kiil)politika szomszédaiktól, majd a német támadás során azonnal elárulták". Ez a gondolat köszön vissza D. Cosic26 regénytetralógiájának végén, melyet az 1970-es évtizedben írt, így az 1970-71-es horvát nemzeti felbuzdulás szerb visszhangja is benne van. Felteszi a kérdést: „nem volt-e végzetes történelmi tévedés a délszláv testvériség közös állameszméje? (...) Miért kellett közös államot létesíteni azokkal, akik mindkét háborúban az ellenség oldalán harcoltak?"27 A szarajevói merénylők egyike, a történész V. Cubrilovic 1944 októberében, amikor a bevonuló partizánok több tízezer szerbet végeznek ki Belgrádban és Szerbia-szerte, tollat fog, és beadvánnyal fordul Titóhoz és vezérkarához a kisebbségi kérdés megoldására. A terjedelmes eszmefuttatásban a szerb közgondolkodás minden lényeges eleme fellelhető; sokuk valóságtartalma enyhén szólva vitatható. Az első világháborút lezáró békeszerződések „nemzeti alapon határozták meg a határokat; ekkor nagy területeket veszítettünk, amelyeken már száz éve etnikai fölényben voltunk, viszont saját országunkon belül nagyszámú idegen népet kaptunk, úgynevezett nemzeti kisebbségeket. (...) A békeszerződések... egész sor kötelezettséget róttak ránk, hogyan bánjunk a nemzeti kisebbségekkel. Ezeknek a kötelezettségeknek következetesen és teljes mértékben eleget tettünk. A kisebbségeknek minden polgári joguk megvolt, teljes oktatási autonómiát élveztek, és joguk volt a kulturális kapcsolatok ápolásához a nemzetükkel."28 A kisebbségek ezt azzal hálálták meg, hogy a hitleri Németország mellé állva Jugoszlávia ellen fordultak. (A horvátokról egyetlen szó sincs.) A legkegyetlenebbek a németek, a magyarok és az arnauták [albánok] voltak.29 A... három legnagyobb kisebbségi csoport saját maga mondott le polgári jogairól az államunkkal szembeni nyílt ellenséges fellépéssel. (...) El kell őket távolítani országunkból, mert erre rászolgáltak. (...) Tömegeinknek a kisebbségekkel szembeni gyűlöletét és leszámolási hajlamát30 konstruktívan kell kihasználni. (...) A katonaságnak még a háborús tevékenység idején tervszerűen és könyörtelenül meg kell tisztítania a nemzeti kisebbségektől azokat a vidékeket, melyeket a mi népességünkkel szándékozunk betelepíteni. (...) Ha sikerülne a Bácskából, Bánátból és Szerémségből öt-hatszázezer németet és magyart eltávolítani, s a helyükre a mi népünket betelepíteni, Vajdaság egyszer s mindenkorra a miénk lenne. (...) Mindenekelőtt meg kell tisztítani Metohiját mint határövezetet... egy részletes terv kidolgozásával pontosan meg kell határozni, mely falvakat és járásokat kell az arnautáktól megtisztítani Dél-Szerbiában és Macedóniában... A kisebbségi kérdés megoldása során... mindenáron el kell foglalnunk etnikailag a Bácskát, Koszovót és Metohiját, néhány százezer magyart és arnautát eltávolítva az országból. (...) Vajdaság az egész Jugoszlávia búzatermő vidéke, s ha ott nem lenne egyetlen szerb vágj horvát sem, harcolni kellene érte, hogy a Szávától és a Dunától délre eső passzív vidékeken élő millióknak élelmet biztosíthassunk." A kitelepítéseknek, etnikai tisztogatásoknak a bosszún31 és a gazdasági érdekeken till stratégiai okai is voltak (Koszovó-Metohija a Balkán stratégiai központja), és erre a nemzetközi helyzet is kedvező volt.32 Hivatkozik a Szovjetunión belüli tömeges átköltöztetések2003. ősz 59
