Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Arday Lajos: Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kül)politika
Jugoszlávia vagy Nagy-Szerbia? Szerb nemzeti identitás és (kül)politika Arday Lajos A szerb nemzeti identitás kialakulásának történelmi folyamata A nemzeti identitás1 kialakulásának folyamatában az első nagyjelentőségű esemény a bizánci görög rítusú görögkeleti (ortodox, pravoszláv) kereszténység felvétele volt. Bár mindkét nép életében voltak ingadozások,2 az a tény, hogy a horvátok ősei frank, velencei és magyar hatásra a nyugati (római katolikus) kereszténységhez csatlakoztak, véglegessé tette a szakítást a Balkán nagy részét benépesítő délszlávok között. 1219-ben Szent Száva megalakítja a konstantinápolyi (görög) pat- riarchától és az ohridi (bolgár) érsekségtől egyaránt elszakadó szerb nemzeti egyházat Pec-Ipek székhellyel. Dusán cár rövid életű birodalma (1331-1355, fővárosa Szkopje) a félsziget egész nyugati részére kiterjedt, Belgrádtól a Korinthoszi-öbölig. A szerb köztudatban az él - s ezt sikerrel elterjesztették világszerte -, hogy a szerb nemzeti egyház, kultúra és államiság bölcsője a mai Koszovó területén ringott. Az évszázadok során azonban - jórészt a török előrenyomulás következtében - több ilyen kulturális-egyházi (kolostorok) és igazgatási központ jött létre. Az első ilyen Zeta volt a mai Montenegróban; a második Raska (a mai Szandzsák, Dél-Szerbia) a harmadik volt Koszovo-Metohija Pectyel; a negyedik Közép-Szerbia, a Morava völgye, s végül a Duna mente (Belgrád, Szendrő-Smederovo) a Szerémséggel. Szerbek az Oszmán és a Habsburg Birodalomban A nemzeti mitológiában a kedvezőtlen történelmi tények nem kapnak helyet. így az, hogy a Dusán utódai által vívott belharcok vezettek a középkori szerb államiság végét jelentő rigómezei vereséghez (1389, a szerbek Mohácsa); a török elleni harcok hőseként tisztelt Marko királyfi valójában a szultán hűbérese volt; szerb segédcsapatok harcoltak Timur Lenk ellen (Ankara, 1402), és a XVII. század végéig az oszmán haderő részeként pusztították a szlovén, horvát, magyar határ menti vidékeket, és adták a helyőrségek tekintélyes részét a török hódoltsági területeken. Döntő fordulat következett be 1687-9054 Külügyi Szemle
