Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Sáfi Csaba: Néhány szó az Oroszországi Föderáció külföldön (határon túl) élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról szóló szövetségi törvényéről
Oroszországnak a külföldön élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról kor a Szovjetunió részét képezték, és vagy megkapták ezen államok állampolgárságát, vagy hontalanná (állampolgársággal nem rendelkezővé) váltak; • a (cári) orosz államból, az Orosz Köztársaságból, az OSZFSZK-ból, a Szovjetunióból és az OF-ból, mint ezen államok állampolgárai, kivándorolva (emigrálva) külföldi állampolgárságot szereztek vagy lakhatási (tartózkodási) engedéllyel rendelkeznek, vagy hontalanná (állampolgársággal nem rendelkező személlyé) váltak; • a fenti csoportba tartozók leszármazottai, kivéve azokat a leszármazottakat, akik a külföldi állam névadó (többségi, államalkotó) csoportjaiba tartoznak. A törvény szövege tehát meglehetősen széleskörűen határozza meg a külföldön élő honfitársak fogalmát. Ebből következik, hogy a törvény értelmében Oroszország nem csak a Szovjetunió felbomlása után az úgynevezett „közel-külföldre" került orosz és egyéb nem orosz nemzetiségű polgárokat köteles támogatni, hanem minden más olyan személyt is, aki a volt Szovjetunió, illetve a cári Oroszország állampolgáraként került külföldre, illetve ezen személyek leszármazottja, ha magukat honfitársnak vallják. A honfitárs fogalmának ilyen széles értelmezése, amibe beletartozik az állandóan külföldön élő orosz állampolgár is, gyakorlatilag megbecsülhetetlenné teszi azok számát, akikre a törvény hatálya kiterjedhet. A törvény 3. cikkelye foglalkozik a honfitársi státus elismerésének a rendjével és a honfitársi státushoz való tartozás megerősítésével. Ennek értelmében: • a törvény hatálya automatikusan kiterjed a külföldön elő kettős állampolgársággal rendelkezőkre (2. szakasz); • a törvény hatálya a volt szovjet állampolgárságú kivándorlókra (emigránsokra) és az ő leszármazottaikra csak abban az esetben terjed ki, ha az egyébként a törvény hatálya alá tartozó jogosultak az erre vonatkozó igényüket szabad akaratukból kinyilvánítják. A honfitársakhoz való tartozást külön dokumentum (igazolvány) tanúsítja (2. szakasz); • a dokumentum (igazolvány) külföldön történő kiadása - a 4. cikkelyben (lásd a törvény egyéb rendelkezései résznél) meghatározott dokumentumok alapján - egy írásbeli beadványt (kérvényt) követően egy hónapon belül, az OF diplomáciai és konzuli képviseletein megtörténik, míg az OF területén a kérvényt az igénylő tartózkodási helye szerinti belügyi szerveknek kell eljuttatni (3. szakasz); • a megszületett döntés ellen a felettes államigazgatási szervnél, illetve közvetlenül a bíróságnál fellebbezéssel lehet élni (4. szakasz). A törvény ezen cikkelye értelmében tehát, a honfitársakhoz való tartozás elismerése és az ehhez kapcsolódó dokumentum kiadása kizárólag az OF állami szerveinek (amelyekbe beletartoznak a külképviseletek is) feladatai közé tartozik. A cikkely pozitív elemének tekinthető, hogy a megszületett döntés ellen fellebbezési lehetőséget biztosít, ugyanakkor a honfitársi igazolványok kiadásában a külképviseletek ilyen irányú bevonása több problémát is felvet: 2003. ősz 77
