Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 3. szám - EURÓPA - Sáfi Csaba: Néhány szó az Oroszországi Föderáció külföldön (határon túl) élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról szóló szövetségi törvényéről
Oroszországnak a külföldön élő honfitársakkal kapcsolatos állami politikájáról értelemben szüksége van-e egyáltalán Oroszországnak e honfitársakra, vagy csak rövid távon akarja felhasználni őket saját érdekében, hosszú távon lemondva ezzel a honfitársakban kétségtelenül meglévő potenciálról. Ugyanez mondható el a honfitársak védelméről is: sokáig eldöntendő kérdés volt az, hogy szükségük van-e a honfitársaknak az orosz állam védelmére, támogatására, vagy bízzák ezt a feladatot a nemzetközi jogra és a különböző nemzetközi szervezetekre, illetve mechanizmusokra.9 • A központi állami szerv hiánya. Annak ellenére, hogy csak a „közel-külföldön" élő honfitársak száma több tíz millióra tehető, nem volt (és a mai napig nincs) olyan központi állami szerv, amelynek fő feladata a honfitársakkal kapcsolatos politika koordinálása, a velük való kapcsolatok kialakítása, illetve fenntartása lett volna. A széttagoltságot jól szemlélteti, hogy a törvény megszületésekor a kérdéskör emberi jogi és diplomáciai (bi- és multilaterális) dimenziójával a külügyminisztérium illetékes területi és funkcionális főosztályai, a gazdasági vonatkozásokkal a FÁK- ügyekkel foglalkozó, azóta megszűnt minisztérium, a menekültkérdéssel pedig a migrációs és nemzetiségi ügyekkel foglalkozó, azóta ugyancsak megszűnt minisztérium foglalkozott.10 A széttagoltságból eredő problémákat tovább súlyosbította, illetve még a mai napig súlyosbítja, hogy a különböző minisztériumokban hiány mutatkozik a kérdéskörrel foglalkozó megfelelően felkészített szakemberekből is. Pozitívum tényként említendő viszont az, hogy az említett végrehajtó hatalmi szerveken kívül az Állami Dumában állandó parlamenti bizottság foglalkozik a FÁK és a határon túli honfitársak ügyeivel. • Országonként eltérő problémák. A honfitársak helyzete országonként jelentős mértékben különbözik egymástól. Ezen különbségek jelentékenyen járultak hozzá ahhoz, hogy sem a tudomány, sem a politika területén a honfitársak kérdéskörében nem alakult ki olyan közös nevező, amely egyfajta előfeltétele lett volna az egységes politikai koncepció kidolgozásának. A mai OF területén kívül, de még az egykori Szovjetunió határain belül élő honfitársaknak is más és más problémákkal és nehézségekkel kell szembenézniük a nyugati keresztény kultúrkörhöz tartozó Baltikumban, a döntően iszlám hagyományokkal bíró Közép-Ázsia újonnan függetlenné vált államaiban, a muzulmán és keleti keresztény lakossággal és tradíciókkal egyaránt rendelkező Kaukázuson túli területeken, a kétharmad részben nem szláv, de szinte teljes egészében ortodox keresztény Moldáviában, illetve az egyszerre túlnyomórészt ortodox keresztény és keleti-szláv Ukrajnában és Fehéroroszországban. Hasonlóan változatos képpel találkozunk, ha az utódállamok életszínvonalát, gazdasági potenciálját, nemzetiségi politikáját és Oroszországhoz való viszonyát vizsgáljuk, vagy ha azt nézzük, hogy az adott országban élő honfitársak földrajzi értelemben mennyire alkotnak egységes tömböt. • Gazdasági-pénzügyi korlátok. A honfitársak támogatása, társadalmi integrációjának elősegítése az orosz állami költségvetés számára olyan nagy anyagi megterhelést je2003. ősz 5
