Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Barry R. Posen: A terek fölötti uralom, az Egyesült Államok katonai hegemóniájának alapja
Barry R. Posen: A terek fölötti uralom mint az automata légvédelmi tüzérség, a föld-levegő rakéták és főleg az olyan infravörös, hordozható rendszerekkel szemben, mint a Stinger amerikai rakéták. A nyugati légierők repülőgépei ezért általában 15 ezer láb fölött maradva próbálják elkerülni az említett fegyvereket, ám ebben a magasságban már nehezebb az ellenséges erők lokalizálása, amelyek ráadásul gyakran folyamodnak az álcázás fortélyaihoz. Ezenkívül az integrált légvédelmi rendszerek létrehozása is fokozta a támadó repülőgépek elleni védelem hatékonyságát. Ez a különböző rövid, közép- és nagy hatótávolságú eszközök, valamint radarok és kommunikációs rendszerek összehangolt működését jelenti. Ezért ahhoz, hogy veszély nélkül teljesíthessék küldetésüket, a nyugati légierőknek először hatástalanítaniuk kell az ellenséges légvédelmet. Ez utóbbiak azonban az elektronikus hírszerzés eszközeivel könnyen fel tudják deríteni az ellenük irányuló hadműveleteket, ez pedig nyilvánvalóan rontja a támadás hatékonyságát. 1999-ben a szerb hadsereg is jól működő integrált légvédelmi rendszerrel volt felszerelve, így a NATO támadó repülőgépei nem okoztak túlságosan jelentős kárt a Koszovóban állomásozó szerb csapatoknak. Utolsóként említve, a könnyűgyalogság is felvet néhány problémát. A Sivatagi Vihar hadművelet azt sugallja, hogy kevés szárazföldi haderő vehetné fel a versenyt az amerikai hadsereggel nyílt terepen, valamint technikailag magas színvonalú ütközetben. A szárazföldi harcok azonban folyhatnak városban, hegyvidéken, dzsungelben és mocsaras területeken is, ahol az amerikai csapatok bizony nehézségekkel találhatják magukat szemben, hiszen a jó helyismerettel rendelkező, gyakran jó kiképzésben részesült helyi harcosok helyzeti előnyben vannak velük szemben. A helybeliek létszámbeli fölénye is gondot jelenthet. A „gonosz tengelyéhez" tartozó három ország: Eszak-Korea, Irak és Irán sorozással toborozza hadseregét; összességében 16 millió 18 és 32 év közötti férfit tud felmutatni, és ez a szám a jövőben várhatóan csak emelkedni fog, mivel a Föld népességszaporulata főként a fejlődő országokat érinti. Ezekben az országokban tehát a katonaképes korú férfiak nagy száma fontos forrást jelent a hadseregeknek. A legyőzött ország nagy lélekszáma másfelől nagy létszámú hadsereg állomásoztatását tenné szükségessé: például Irak politikai átszervezéséhez és a rend fenntartásához a 22 milliós lélekszámú lakosságra vetítve ideálisan 50 ezer amerikai katonára lenne szükség, amely mintegy 10%-át képviseli az amerikai hadsereg aktív állományának. Szomália és Afganisztán esete pedig azt példázza, hogy a városokban vagy a hegyek között harcoló bátor és ügyes harcosok egyszerű, olcsó, gyakran szovjet gyártmányú fegyverekkel felszerelkezve nem egy alkalommal okoztak kellemetlen meglepetést az amerikai erőknek. Egyszóval, a katonaképes férfiak nagy száma, a kedvező terep, a jó kiképzés és a nagy mennyiségű olcsó fegyver a megtámadott országok részéről nagy kihívást intézhet az amerikai katonai erők számára, így a terek fölötti uralom nem jelent mindenképpen ugyanolyan fölényt más körülmények között is. Füsti Molnár Zsuzsa 2003. nyár 259