Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Görömbei Sára: Kántor Zoltán (szerk.): A státustörvény - dokumentumok, tanulmányok, publicisztika
A státustörvény - dokumentumok, tanulmányok, publicisztika Szintén a kisebbségi intézményekben - és ezen keresztül a kisebbség versenyképességének növelésében - látja a kiutat Végei László. Érvelése szerint a magyar kisebbségnek elsősorban szülőföldjén kell versenyképesnek lennie, és ennek eléréséhez, ehhez a versenyhez van szükség az anyaországi támogatásra. Nem arra buzdítja a magyarokat, hogy „vonuljanak be a nemzeti kuckóba", hanem arra, hogy a többségi nemzettel versengve bizonyítsanak. Mindenekelőtt a sajátos kisebbségi intézmények revitalizációja mellett érvel, melyeknek köszönhetően a vajdasági magyar kisebbség erőteljesen és versenyre készen léphet fel Szerbia szellemi, kulturális, gazdasági, politikai életében, és elfoglalhatja helyét a modernizációs folyamatok meghatározásában. A kisebbségi társadalmak közel nyolc évtizedes tapasztalatit összegezve megállapítja, hogy „a megmaradási stratégia legértékesebb hagyománya a hiteles kisebbségi intézményalapítási készség volt". A kedvezménytörvény gyenge pontjának tartja, hogy olyan „premodern kisebbségi társadalmakkal" számol, amelyek szüntelen védekezésre vannak berendezkedve, de a saját államukban alig van esélyük aktív szerepre. Bár a vajdasági magyarokról beszél, megállapításai általánosabb érvényűek: „a vajdasági magyar kisebbségiek szüntelenül a vagy-vagy helyzet előtt találják magukat, egyszerűen azért, mert az uralkodó nemzeti ideológiának nincs elképzelése a többkultúrájú és többnyelvű magyar kisebbségről. (...) a magyar kisebbség modernizációs tartalékai igen szerények, nem csupán az elmúlt évtized keservei miatt, hanem „a modernizációtól szorongó hagyományos kisebbségi paradigma miatt is", vagyis amiatt, hogy a kisebbség „a hagyományokhoz ragaszkodva, a változásokkal szemben nem volt képes kialakítani egy immúnissá tevő modem kultúrát". A határon túli magyar szervezetek számára az egyik lehetséges érdekérvényesítési stratégia, ha - Magyar! Nándor László szavaival élve - kiszabadítják a kisebbségekkel kapcsolatos politikát a „magyar kérdés" fogságából azáltal, hogy nyitnak a többi kisebbség felé. Magyari szerint az RMDSZ egységes egészként kezelte a kisebbségpolitikát, figyelmet fordított mindegyik romániai kisebbség problémáira, és ezáltal kifogta a szelet a magyarellenes fellépések vitorláiból, sőt szimpátiákat szerzett nemcsak külföldön, hanem (végre) a többi romániai kisebbség elitjének körében is. így lett nem csupán kisebbségi vagy állandó sérelmi politikát folytató ál-politikai formáció, hanem valódi partner, illetve ellenfél. Magyari Nándor László szerint a státustörvény csapdahelyzetbe kényszerítette az RMDSZ-t, és veszélyezteti azt a fent részletezett kényes egyensúlyt, amelyre a szövetség a politikáját építette: egyfelől a magyar kormány szorongatja, és feltétlen hűségre kötelezi, másfelől a román kormány zsarolja a törvénnyel, harmadrészt pedig „a belső ellenzéknek kikiáltott etnonacionalista csoportosulás" követel tőle feltétlen kitartást a törvény mellett. Az állampolgárság szerinti ország-anyaország-kisebbség viszonyrendszerének problémáját Kántor Zoltán alapvetően a nemzetépítési folyamatokra vezeti vissza. 2003. nyár 253
