Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Görömbei Sára: Kántor Zoltán (szerk.): A státustörvény - dokumentumok, tanulmányok, publicisztika
Könyvekről tek, így az Európai Unió és az EBESZ kisebbségi főbiztosa számára is. Egyetérthetünk a kötet szerkesztőjével: az európai kisebbségvédelem új korszaka kezdődött, a jövőben már nem lehet nem létezőnek tekinteni a velencei bizottság jelentését. A státustörvény születése során számos elképzelés látott napvilágot a határon túli magyarok iránti alkotmányos felelősségvállalás teljesítését illetőn. Ezek jelentős része nem csupán valamilyen speciális státust biztosítana a határainkon túl élő magyaroknak, hanem a magyar állampolgárság valamilyen formájával ruházná fel őket. Bár a nézetek megoszlanak a személyi kört (csak a szomszédos országokban élő magyarok vagy bárhol a világon élő magyarok), illetve a konkrét tartalmat (kettős állampolgárság vagy állampolgárság-szerű kapcsolat bizonyos megszorításokkal) illetően, a magyar állampolgárság kiterjesztéséről szóló viták ma sem értek véget. Különös hangsúlyt kap a kérdés Magyarország EU-csatlakozása fényében és főként azon szomszédaink vonatkozásában, akik nem velünk egy időben csatlakoznak az unióhoz. A státus- törvény című kötet ezek közül a Magyarok Világszövetsége elnökének 2000. augusztus 20-i törvénytervezetét mutatja be a „külhoni magyar állampolgárságról". A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) - mint a magyar-magyar kapcsolatok intézményes fóruma - kiemelkedő szerepet játszott a törvény megszületésében, ezért az ennek keretében létrejött dokumentumokat, zárónyilatkozatokat a szerkesztő külön fejezetbe foglalta, A Magyar Állandó Értekezlet dokumentumai címmel. A Máért volt az az intézmény, mely 1999 novemberében felkérte a magyar kormányt a törvény megalkotására, és annak kidolgozásában is aktív szerepet játszott. A könyv Tanulmányok című III. fejezetében közel harminc tanulmány, Publicisztika című IV. fejezetében több mint ötven cikk szerepel a legkülönbözőbb szerzők - köztük a szerkesztő - tollából. Komoly kihívás elé állította Kántort azoknak az írásoknak az összeválogatása, amelyek hűen tükrözik az említett vita érveit és ellenérveit, ugyanakkor a hozzászólók és a törvénnyel kapcsolatos álláspontok minél szélesebb spektrumát képviselik. Kántor Zoltán sikerrel teljesítette azt az önmaga elé tűzött célt, hogy a válogatásban az elméleti írások kapjanak nagyobb hangsúlyt az aktuálpolitikai írásokkal szemben. Ez tette lehetővé, hogy a kötet nem pusztán meddő szócsaták dokumentációja, hanem különböző - és egymásra reflektáló - koncepciók gyűjteménye. A válogatás időkerete a törvénnyel kapcsolatos első írások megjelenésétől - 1999 második felétől - a 2002-es parlamenti választásokig terjed. A megszólaló szakértők, politikusok és érintettek már abban az alapvető kérdésben sem értenek egyet, hogy mi is végső soron a státustörvény lényege. Martonyi János akkori külügyminiszter parlamenti előterjesztésében „a nemzeti összetartozás törvé- nye"-ként emlegeti, Borbély Zsolt Attila pedig „a magyar reintegráció eszközének" tekinti a törvényt, mely a határon átnyúló magyar nemzeti integráció fontos állomása. Ezzel szemben Tóth Judit szerint a státustörvény sokkal inkább tekinthető a belpolitikai csatározások eszközének, vagyis a határon kívül élő magyarokkal - de nem szük250 Külügyi Szemle
