Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Görömbei Sára: Kántor Zoltán (szerk.): A státustörvény - dokumentumok, tanulmányok, publicisztika
A státustörvény - dokumentumok, tanulmányok, publicisztika ségképpen értük - folytatott politika olyan elemének, mely elsősorban a választópolgárok szavazataiért folytatott küzdelemnek van alárendelve. Magyari Nándor László ennél is tovább megy, és a státustörvényt egyszerűen „etnonacionalista kezdeményezésnek" tekinti, mellyel az Orbán-kormány „a jelenlegi status quót megtartó politikáról megpróbált (burkoltan bár) lemondani egy zavaros nemzetállami eszme javára". Az eltérő vélemények, a kérdés eltérő szemlélete tükröződik azokban az - esetenként szokatlan - fogalmakban, melyek a törvénnyel összefüggésben használatosak. Ilyenek például a „külmagyar" illetve „belmagyar", a „nemzetpolgár", a „státusmagyar", a „külhoni magyar" megnevezések. A kérdést övező nyugtalanság és érzékenység fedezhető fel az olyan megfogalmazásokban, mint a „kulturális értelemben vett magyar nemzet" vagy a „leszakadt nemzetrészekhez tartozó közösségek". A státustörvény kapcsán kialakuló vitában látnunk kell, hogy a határon túli magyarság és az anyaország viszonyát, mozgásterét és cselekvési lehetőségét illetően a határon túli magyarság éppoly megosztott, mint az anyaországi. A kisebbségben élő magyarok jó része ugyanis nemcsak „megmaradni" akar, a mindennapokat, vagyis az egész életét valahogy „túlélni", hanem emberhez méltóan „élni". Az ő szemükben visszatetszést kelt az anyaország szülőföldön maradásra ösztönző politikája, mert abban a „támogatunk benneteket, de ide ne gyertek" elvet vélik felfedezni. Korhecz Tamás szerint „felül kellene vizsgálni a szülőföldön boldogulás és megmaradás dogmáját. Abban az esetben, ha a szülőföldön való boldogulásnak még középtávon sincsenek meg a feltételei, talán „a területben való gondolkodás" helyett fokozatosan át kellene térni az egyénekben való gondolkodásra. (...) ahol az el- és bevándorlás miatt a magyarság végveszélyben van, talán az is siker lenne, ha a még meglévő magyarok magyarságát megőriznénk, esetleg annak árán is, hogy elhagyják szülőföldjüket." Varga Attila össznemzeti kérdésnek tekinti a határon túli magyarok „menni vagy maradni" dilemmáját: ami Magyarország szempontjából a migrációs és bevándorlási politika stratégiája, az a határon túli magyarság szempontjából a szülőföldön maradás politikai és cselekvési stratégiája. Véleménye szerint demográfiai problémát nem lehet és nem szabad közösségmegszüntető politikával megoldani, ezért Magyarországnak olyan bevándorlási politikát kell alkalmaznia, amely lehetővé teszi a magyar bevándorlók és letelepedést kérelmezők előnyös megkülönböztetését, de csak olyan mértékben, hogy annak ne legyen erőteljes elszívó hatása a határon túli magyarságra nézve. A határon túli magyarok körében jelen van ugyanakkor egyfajta „Magyarország tartozik nekünk" szemlélet is. Szilágyi N. Sándor ezt a következőképpen fogalmazza meg: „a magyar adófizető a nekünk szánt kedvezményekben ne valami jótékony humanitárius segítségnyújtást lásson (...), hanem értse meg világosan, hogy ezzel Magyarország tulajdonképpen visszatérít nekünk valamit, amit korábban mi adtunk neki (kollektive értve persze, nem személy szerint). Mert gondoljuk csak meg, hogy csupán az utóbbi tizenöt évben hány szakembert kapott tőlünk készen Magyarország a szak2003. nyár 251
