Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szilágyi Zsolt: A fegyvercsempészektől a befolyásos szenátorokig - avagy az Egyesült Államok és az amerikai írek szerepe az északír békefolyamatban az IRA felfegyverkezésétől annak lefegyverkezéséig
Szilágyi Zsolt 10 337 353 ír vagy ír származású élt az Egyesült Államokban, akik egyenes ági leszármazottak.23 Az oldalági leszármazottakkal együtt ez a szám már majdnem eléri a 30 millió főt (29 828 349)! A legtöbben New York, Boston és Philadelphia területén telepedtek le, többségében azonban nem bent a metropolisokban, hanem a környezetükben. A legkoncentráltabban pedig Kelet-Massachusettsben élnek (Norfolk és Suffolk megyékben), ahol a legelevenebben él a kelta-ír imázs. Jellemző adat azonban, hogy az ír népességnek ma már a 35%-a a déli államok területén él.24 Az említett felmérés szerint az amerikai írek között csak nagyon kis számban (17 ezren) vannak olyanok, akik magukat kifejezetten a skót-ír (Scottish-Irish) ősöktől származtatják. Két évszázaddal korábban pedig még ők voltak többségben a kivándorolt északírek között, számuk akkor meghaladta a kétmillió főt. Ma már azonban, aki írnek vallja magát, bizonyosan katolikus vallású, s ha nem is vallja magát a kelta-ír örökség hordozójának, többségében a republikánus eszmeiséget támogatja. Ez egyben azt is jelenti, hogy az unionisták nem rendelkeznek ilyen külső támogatóval, ha pedig London is lemond róluk, végérvényesen magukra maradhatnak. Ez jelenleg a protestánsok legnagyobb félelmének az alapja. Az Egyesült Államok békeközvetítő szerepe a Clinton-adminisztráció idején Az ír-amerikai katolikus-republikánus családok leszármazottja a korábbi amerikai elnök, Bili Clinton is, aki az északír béke előmozdítását saját személyes ügyének tekintette. Elnökségének nyolc éve alatt (1992-2000) szinte valamennyi beszédében utalt Észak-írországra, mint olyan területre, ahol az Egyesült Államok nyomást gyakorol a békés megoldás elérése érdekében (hasonlóan a Közel-Kelethez vagy Bosznia-Hercegovinához). Ugyanakkor a Clinton-adminisztráció világosan leszögezte, hogy csak azok a szervezetek vagy személyek számíthatnak az USA támogatására, akik vagy amelyek a békés megoldások előmozdításán fáradoznak. Azokat viszont, akik az erőszakot támogatják, az Egyesült Államok határozottan elítéli. így például az IRA nagyon kedvező színben tűnt fel az amerikai politika és közvélemény szemében, amikor bejelentette a történelmi jelentőségű 1994-es tűzszünetét. Ezzel szemben a tűzszünet végének bejelentésével, 1996 elején a republikánus szervezet az Egyesült Államok határozott ellenkezésével találta magát szemben. A békefolyamat további menetére az amerikai kormányzat igen nagy befolyást gyakorolt. Clinton nevezte ki George Mitchell szenátort a leszerelési bizottság (International Body) élére. Mitchell pedig nem csak a bizottságban, hanem magának a nagypénteki békeegyezménynek a tető alá hozatalában is kiemelkedő szerepet játszott. Először mint gazdasági képviselő lett kiküld- ve Eszak-Irországba, minthogy az USA számtalan befektetői konferenciát, szemináriu234 Külügyi Szemle
