Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szilágyi Zsolt: A fegyvercsempészektől a befolyásos szenátorokig - avagy az Egyesült Államok és az amerikai írek szerepe az északír békefolyamatban az IRA felfegyverkezésétől annak lefegyverkezéséig
A fegyvercsempészektől a befolyásos szenátorokig - amerikai írek és az IRA rorizmust, és szembehelyezkedett az IRA-val, az íreket pedig szolidaritásáról biztosította. Egyúttal keményen támadta az ír-amerikai szervezeteket, és felszólította őket az erőszak támogatásának beszüntetésére Ulsterben. Továbbá Reagan kilátásba helyezte azt is, hogy tovább erősíti az ír-amerikai republikánus hálózattal szembeni tevékenységét, amennyiben a britek békülékenyen közelednek az ír problémához. Egy befolyásos amerikai szenátor szerint Thatcher ekkorra már nagyrészt elfogadta az angol-ír egyezmény tervezetének a tartalmát, mert „ha nem ezt tenné, akkor tudná, hogy nem kapna semmilyen támogatást ahhoz, hogy megszűnjön az amerikai pénzek és fegyverek IRA-hoz való áramlása, illetve ahhoz sem, hogy lehetővé váljon az Egyesült Államokban tartózkodó, terrorizmussal gyanúsított személyek kiadatása."19 Az írek pedig még a tárgyalások végső szakaszában is folytatták lobbitevékenységüket, hogy további anyagi hozzájárulást szerezzenek a békefolyamat támogatásához. Az ír kormányfőnek többek között a kanadai kormánytól is sikerült pénzügyi támogatást kicsikarnia. Végül 1985. november 15-én, az angliai Hillsborough Castle-ban írta alá a két kormányfő, Margaret Thatcher és Garret Fitzgerald az angol-ír békeegyezményt (Anglo-Irish Agreement). Az egyezmény fogadtatása nagyon pozitív volt mind az amerikai sajtóban, mind politikai körökben. A New York Times „rendkívül ötletesnek és alkotó szelleműnek" minősítette a megállapodást, és egyúttal figyelmeztette az unionistákat, hogy az egyezménnyel való szembenállásuk csak az IRA-t erősíti.20 A Washington Post pedig azt írta, hogy az egyezmény határozott amerikai támogatása el fog vezetai az ír-amerikaiak által a provók- nak nyújtott támogatás jelentős eróziójához.21 A főbb ír-amerikai lapok ugyanakkor tartózkodóbbak voltak. Mindegyikük üdvözölte az egyezményt, Dublin formális jogkörét a békefolyamat továbbvitelében, azonban megkérdőjelezték az unionistáknak azt a jogát, hogy a megállapodás opponálása ellenére is az Egyesült Királyság részei maradjanak. Másnap Reagan sajtótájékoztatót tartott, amelyen méltatta az egyezményt, és biztosította a kezdeményezőket arról, hogy az Egyesült Államok pénzügyileg is támogatni fogja a megállapodás alapján létrejött, Írországot szponzoráló nemzetközi pénzügyi alapot (International Found for Ireland). A Congressional Friends of Ireland a brit—ír egyezményt arra használta fel, hogy bebizonyítsa az amerikai íreknek, hogy csak alkotmányos eszközökkel lehet változást elérni Eszak-írországban. A Nóráid ugyanakkor osztotta a Sinn Féin véleményét, miszerint az egyezmény az „ír nemzeti szuverenitás elárulása" lenne. Martin Galvin szerint a békéhez vezető egyetlen út a brit hadsereg Eszak-írországból való kivonulása lenne.22 Demográfiai adatok Az amerikai írekre vonatkozóan nem rendelkezünk friss demográfiai adatokkal. A legutóbbi, 1980-ban készült felmérés azonban figyelemre méltó: ebben az évben 2003. nyár 233
