Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szilágyi Zsolt: A fegyvercsempészektől a befolyásos szenátorokig - avagy az Egyesült Államok és az amerikai írek szerepe az északír békefolyamatban az IRA felfegyverkezésétől annak lefegyverkezéséig
A fegyvercsempészektől a befolyásos ✓ szenátorokig - avagy az Egyesült Államok és az amerikai írek szerepe az északír békefolyamatban az IRA felfegyverkezésétől annak lefegyverkezéséig Szilágyi Zsolt E gyedülálló megoldási javaslat született 1998-ban a már évtizedek óta tartó és több ezer áldozatot követelő északír konfliktus megoldására: a brit és az ír kormányfő aláírásával, valamint a szemben álló felek, az unionista és a nacionalista pártok többségének egyetértésével szentesítették a nagypénteki békemegállapodást (Good Friday Agreement). Ez az egyezmény kivételes jelentőséggel bír Észak-írország történetében és a brit-ír viszonyban egyaránt. Létrejöttét nagyban elősegítette a nemzetközi közvélemény nyomása, valamint a nemzetközi békeközvetítők szerepe: mindenekelőtt az Egyesült Államok és az Európai Unió. A megállapodás aláírásáig azonban az út hosszú és rögös volt, számtalan megoldási javaslat, elképzelés látott napvilágot az elmúlt néhány évtizedben, de valódi áttörést csak a nagypénteki békemegállapodás jelentett. Bár az azóta eltelt időszak fejleményeit tekintve nem mondhatjuk, hogy a békét sikerült véglegesen és teljes mértékben tető alá hozni, abban szinte valamennyi érdekelt fél egyetértett, hogy azt a harcot, amelyet évtizedeken keresztül folytattak, már nem lehet többé fenntartani. A békéhez vezető út azonban hosszú és küzdelmes volt. Az Eszak-írországot alkotó két, egymástól identitásában markánsan elkülönülő közösség szembenállása voltaképpen egyidős a konfliktus eredetét jelentő, XVI-XVII. századi protestáns letelepedéssel (Great Plantation), Ulsterben való megjelenésükkel. Bár e tanulmánynak nem feladata ennek a szembenállásnak a mélyreható elemzése, annyit azonban mindenképpen le kell szögezni, hogy a konfliktus kialakulásában egyaránt szerepe volt úgy az északír katolikus, mint a protestáns közösségnek. Éppen ezért a probléma megoldása mindkét fél hozzáállásán, a másik iránt tanúsított toleranciáján és a regionalizmusnak az Európai Unió által is szorgalmazott modern felfogásának adoptálásán egyaránt múlik. 224 Külügyi Szemle
