Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Szilágyi Zsolt: A fegyvercsempészektől a befolyásos szenátorokig - avagy az Egyesült Államok és az amerikai írek szerepe az északír békefolyamatban az IRA felfegyverkezésétől annak lefegyverkezéséig
A fegyvercsempészektől n befolyásos szenátorokig - amerikai írek és az IRA A konfliktus polgárháborúvá fajulása az Ír Szabadállam 1922-es megalakulásával vette kezdetét, majd folytatódott a második világháborút követően is, s felerősödött az 1967-68- as események hatására. Ebben az időszakban az egyesült államokbeli események mintájára emberi jogi kampány indult el Észak-Irországban a republikánusok (katolikusok) kezdeményezésére, akik felvonulásokat, tüntetéseket és médiakampányt szerveztek, tiltakozva a velük szemben megnyilvánuló diszkrimináció ellen. E megmozdulásokban protestánsok is részt vettek. A sérelmek egy része meghallgatásra talált, a Népi Demokrácia (People's Democracy) nevű republikánus párt tagjai azonban valamennyi követelésük teljesítését akarták, s fokozatosan radikalizálódtak. A kezdeményezés egy szűk, militáns csoport kezébe került, akik erőszakos akciókat robbantottak ki Derrytől Belfastig, az északír hatóságok pedig képtelenek voltak a cselekvésre. Végül brit csapatok avatkoztak be, eredetileg a katolikusok védelme érdekében. Ezzel a lépéssel azonban visszaállították az elnyomás republikánus szimbólumát: „brit hadsereg ír földön!" Ezt az időszakot nevezik a nagy zavargások (Great Disturbances v. Troubles) időszakának. Az 1919-ben alakult ír Köztársasági Hadsereg (IRA) ettől kezdve fokozta erőszakos fellépéseit, ezzel párhuzamosan unionista félkatonai szervezetek sora jött létre és kezdett erőszakkampányba. A brit kormány tehetetlennek bizonyult a szétzüllő közbiztonsággal szemben, ezért 1972- ben felfüggesztette az északír autonómiát, és közvetlen kormányzást (Direct Rule) vezetett be. Ez a közjogi állapot eltartott egészen a nagypénteki békemegállapodás életbe lépéséig (1999. december), elindítva Észak-írország történelmének legvéresebb erőszakhullámát. A merényletek túlnyomó részének elkövetéséért mindenképp az IRA tehető felelőssé, a protestáns félkatonai szervezetek ezekhez képest jóval kevesebb terrorakciót követtek el, amelyek lényegesen kisebb emberi és anyagi áldozattal jártak. 1970-ben szakadás következett be a nacionalista terrorszervezeten belül: megalakult a szaka- dár Ideiglenes (Provisional) IRA, amely terrorakciókat hajtott végre a brit hadsereg és polgári személyek ellen, a többiek pedig megalkották a Hivatalos (Official) IRA-t. Az ideiglenesek, azaz a provók, azért nevezték így magukat, mert amíg a brit hadsereg ír földön tartózkodik, és az ír sziget egyesülését - szerintük - erőszakkal megakadályozzák, addig szükség van a „tiltakozás" és a megfélemlítés válogatott eszközeinek alkalmazására az elnyomókkal szemben. A provóknak a brit hadsereggel megvívott háborúhoz korszerű és ütőképes fegyverekre volt szükségük, amelyek túlnyomó részét külföldről szerezték be, illegális úton, mindenekelőtt az Egyesült Államokból. Az Egyesült Államok közreműködése: az amerikai írek és az ír-amerikai lobbi szerepe A szimpátia általában a republikánusok felé irányult, amely szorosan összefüggött az írek - elsősorban az ország déli részéből - Eszak-Amerikába történt kivándorlásával, 2003. nyár 225
