Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Száraz Enikő': A biztonság új dimenziói
Száraz Enikő ruktivista elméletek logikáját követi, ennek ellenére - minthogy nem szakít az állam főszerepével - realistának tartják, s erősen kritizálják. 2.2.4. A globalizáció és a biztonság fogalmának kiterjesztése A globalizáció kérdésköre jóval összetettebb annál, mintsem hogy csupán egy alcímen belül tárgyaljam, de véleményem szerint nem lehet kihagyni a biztonság metamorfózisának tárgyalásából. A globalizáció kérdéskörével a szakirodalom - nemcsak a gazdasági jellegű, de a biztonságpolitikai is - kb. a hetvenes-nyolcvanas évek óta foglalkozik, ez az egyik olyan téma, amelynek napjainkban a legnagyobb a háttérirodalma. Ebben a munkámban pusztán vázlatosan reflektálok néhány sarkalatos pontra, amelyek említése nélkül ez a tanulmány nem lenne teljes. A globalizáció - mely kifejezés a liberalizáció következményeként világszinten bekövetkező információtechnológiai robbanást, a portfólióberuházások növekedését, a működő tőke gyors mozgását, a termelőerők nagymértékű koncentrálódását jelenti - hatására a társadalmi és gazdasági kapcsolatok hirtelen gyorsasággal váltak globális méretűvé, a világ „összesűrűsödött", divatos kifejezéssel élve „világfaluvá" vált, míg ezzel szemben csökkent a helyi közösségek kompetenciája. Pozitív hatásain túl a globalizáció negatív hatásai azok, amelyek a biztonságpolitikai diskurzusunk szempontjából igazán relevánsak. A globalizáció eróziós hatása jelen kontextusban az állam belső és külső szuverenitásának csorbításában mutatkozik meg: következményeként az államnak mint a nemzetközi jog és rendszer különleges státussal bíró szereplőjének privilegizált szerepe erősen meggyengült. Ennek eredményeképpen: 1. Számos probléma, mint például a környezetvédelem, a nemzetközi bűnözés, a migráció stb. már nem kezelhető kizárólag az állam „határain belül". A nemzeti határokon átívelő negatív transznacionális folyamatok felett az állam már nem tud kizárólagos felügyeletet gyakorolni, sőt azokat egymagában megoldani sem képes. A problémát leginkább a nemzetközi szervezett bűnözés elleni fellépés nehézségei illusztrálják jól. A bűnügyi és bűnüldözésre vonatkozó nemzeti szintű jogszabályok - amennyiben az adott ügybe nemzetközi elem is kerül - önmagukban alkalmatlanok mind a felderítés, mind a prevenció tekintetében, hiszen nemzeti jogszabályok és bűnüldöző szervek állnak szemben transznacionális elkövetőkkel. A nemzetközi elem mellett a nemzetközi szervezett bűnözés elleni hathatós fellépést nehezíti az elkövetők magas szintű szervezettsége, információs hálózatai és komplex profiljuk, ami a kábítószer-kereskedelem, a fegyver- és az embercsempészet mellett a pénzhamisítást, a pénzmosást és az adócsalást, valamint a mindezen tevékenységek „biztonságos" folytatásához szükséges korrupciót foglalja magában. Emellett tekintetbe kell vennünk azt a tényt is, hogy a nemzetközi bűnhálózatok (orosz, olasz, latin-amerikai maffia, nigériai kartellek) dollármilliárdjainak komoly ne208 Külügyi Szemle
