Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Száraz Enikő': A biztonság új dimenziói
Száraz Enikő Összefoglalva tehát: a realista elmélet szerint az államok biztonságának záloga a katonai erő, az egyetlen viszonyítási pont pedig a többi állam hadi potenciálja. Az állam feladata, hogy katonai erejét relatíve növelje, érdekei pedig azt diktálják, hogy más államokkal szemben megvédje saját magát; függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől, politikai viszonyaitól, gazdasági vagy környezetvédelmi politikájától stb. A realizmus tehát az állami szuverenitás védelmében látja a nemzeti biztonságpolitika fő célját: az állam biztonságát más államok veszélyeztetik, a biztonság fő problémája az interetatikus háború veszélye, a biztonság megvalósításának pedig egyetlen lehetséges eszköze a katonai erő növelése. 2. A biztonság fogalmának átalakulása A hidegháború stratégiai tanulmányainak és biztonság-, illetve rendszerfelfogásának a többi elmélettel szembeni primátusát részben már a hidegháború alatt is megkérdőjelezték bizonyos elméleti iskolák (idealizmus, neoinstitucionalizmus, neoliberalizmus), az „ellenelméletek" zöme azonban a kilencvenes években jelent meg. Az uralkodó realizmust modern és posztmodern elméletek sora kritizálta, utólag ezeket együttesen kritikai biztonságtanulmányoknak nevezzük. A bonyolult, sokszor nehezen érthető, számos ponton egymással is ellentétben álló elméletek bemutatásától eltekintve e helyütt azt a célt tűzöm ki, hogy a kritikai elméletek két vonulatát elkülönítsem. Az egyik vonulat a biztonság fogalmának kiterjesztésével próbálja a hagyományos katonai biztonság fogalomkörét új tartalmakkal megtölteni, s ezzel a biztonság fogalmát az új kihívásokkal kompatibilissé tenni. A másik vonulat a bonyolultabb: az a modern (ezen belül a konstruktivista) és a posztmodern elméleteket tartalmazza. Jelen tanulmány a biztonság fogalmának kiterjesztéséről szóló elméleteket tekinti át (természetesen a teljesség igénye nélkül), a kritikai tanulmányok konstruktivista-poszt- modern vonulatáról pedig várhatóan e tanulmány egy későbbi folytatásában esik szó. A következő alfejezetben - az első ellentámadásoktól kezdve - a kilencvenes évek kiemelkedőbb elméleti megfogalmazásain keresztül mutatom be logikai sorrendben a realizmus biztonságfogalmát ért kritikákat. Ezt követően pedig a biztonság fogalmának kiterjesztését ért jelentősebb véleményeket és kritikákat nézem át. 2.1. Első próbálkozások Természetesen nem a realizmus volt a nemzetközi politika elméletének egyedüli iskolája, de kétségtelenül ez adta a nemzetközi politika hidegháború alatti elméleteinek gerincét. Ugyanakkor már a hetvenes évek végétől, a nyolcvanas évek elejétől erős bírálat érte olyan iskolák részéről, amelyek úgy vélték, hogy a realista felfogás anarchikus rendszere egyrészt strukturális kényszereket közvetít (neorealizmus), más202 Külügyi Szemle
