Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Teszler B. István: A külső fejlesztési alapok mint az Európai Unió globális politikájának eszközei - az integrációs érettség tükrében
A külső fejlesztési alapok mint az Európai Unió globális politikájának eszközei hermegosztásról nem születik kedvező, a fentieket figyelembe vevő megállapodás. A regionális orientációról joggal feltételezhető, hogy az újak kevéssé szimpatizálnak majd a kooperáció eddigi struktúráival, és igénylik, hogy az ACP-országokkal folytatott együttműködést terjesszék ki az összes szegényebb fejlődőre, beleértve olyan hagyományos partnereiket, mint például Vietnam és Jemen. A Dél-Európával, Közép- Ázsiával és a Kaukázussal való kooperációban is sokkal inkább érdekeltek lesznek, mint a mai tagállamok. Az ismert „csomagalku"-nál az új tagok kérhetik majd e régiók jobb támogatását, s csak így egyeznek bele a számukra kevésbé fontos területek (Afrika, Latin-Amerika) segélyeibe. Radikális esetben ragaszkodhatnak az EU-stratégia átértékeléséhez, és szomszédaik fejlődése és stabilizálása céljából követelhetik a szőkébb értelemben vett gazdasági és biztonsági érdekek előtérbe helyezését is. Magyarország kötelezettségei és feladatai a hatékony részvétel érdekében:- Az OECD-segély/GDP arányát nézve 121 millió USD-ra bővítendő a fejlesztési költségvetés, s az EU átlag eléréséhez évi 151 millió USD (a jelenlegi mintegy tízszerese) szükséges, évi tízmillió dollárral kell emelni a segélykeretet egy 15 éves felzárkózáshoz. 2003-ban a kormány 3,5 millió dolláros IDA- és IMF-hozzájárulást tervez. A multilaterális segély aránya az EDF-befizetésekkel nő. Becslések szerint a teljes összeg 13-15 millió USD lesz. Egyidejűleg, a többi donort követve, emelni kell a bilaterális segélyek arányát és összegét is: 2003-ban várhatóan 6,32 millió USD (a GDP 0,01 %-a) jut bilaterális kooperációra, kiegészülve a Külügyminisztérium humanitárius segélyeivel és a koncessziós hitelek adománynak minősülő részével.- Lengyel és cseh összehasonlításban is súlyos a politikai-intézményi hiány. Az elmúlt években a kooperáció visszafejlődött, intézményei átalakultak vagy megszűntek, szakértői prosperálóbb területekre távoztak. A téma nem volt explicit tagsági kritérium, s kimaradt a harmonizációs programból is. Az egyetemeken és a közszolgálatban, a szaktanácsadói szektorban jelentős a felhalmozott tudás, ám hiányzik a piackon- form struktúra, és általános a skálaméretek elégtelensége.-A Külügyminisztériumban egy Nemzetközi Kooperációs Főosztály alakult. Ehhez kell sürgősen egy EU-konform fejlesztési és segélypolitikai koncepciót kialakítani, megteremtve az eszközöket és struktúrákat, a jogi és intézményi alapokat. Vizsgálandó a hasonló geopolitikai-történelmi-gazdasági adottságú régi és új tagországok praxisa (pl. az osztrák „látható" modell, mely tíz kisebb területű, illetve népességű afrikai, közép-amerikai államra koncentrál), továbbá a tradíciók is. Ez, elegyítve a fent említett lengyel és cseh példa egyes elemeivel - előzmények, jelenlét, a korábban itt tanuló diákok száma - esetünkben előtérbe helyezhet olyan államokat és országcsoportokat, mint a volt afrikai portugál gyarmatok vagy Indokína, illetve Közép- és Dél-Amerika kisebb köztársaságai.- Alapvető politikai és kommunikációs misszió annak megértése és társadalmi elfogadtatása, hogy a kooperáció, a fejlesztési segélypolitika nem csupán a közösség hu2003. nyár 189
