Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Teszler B. István: A külső fejlesztési alapok mint az Európai Unió globális politikájának eszközei - az integrációs érettség tükrében
Teszler B. István Terület Földrajzi és szektoriális prioritások 2002 és 2007 között prioritást élvező' országok szektorok Délkelet-Európa Jugoszlávia (+ Koszovó), Bosznia és Hercegovina, Macedónia kormányzati ügyek, menekültügy, regionális kooperáció, infrastruktúra (energia, közlekedés), környezetvédelem A volt Szovjetunió tagköztársaságai Üzbegisztán, Ukrajna, Kazahsztán környezetvédelem, közlekedés, menekültügy, nukleáris biztonság Közel-Kelet Libanon, Palesztina, Jemen környezetvédelem (vízügy, biológiai diverzitás), infrastruktúra (energia, közlekedés) Dél-, Délkelet- és Kelet-Azsia Vietnam, Mongólia, Afganisztán infrastruktúra (energia, közlekedés), agrárügyek, környezetvédelem, kormányzati ügyek, A Szaharától délre eső országok Namíbia, Angola, Mali, Burkina Faso, Etiópia mezőgazdaság (vidékfejlesztés), oktatás, egészségügy (AIDS), környezetvédelem Latin-Ameri ka Nicaragua, Salvador, Bolívia természeti katasztrófák elleni védelem (geológia, erdőgazdálkodás), oktatás Az intézményi struktúra A külügyminisztérium a fő koordinátor, s 2001 óta a prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének Fejlesztési Központja a hivatalos tanácsadó. A fejlett donorrá válás érdekében 1999 óta zajlik az UNDP „Kapacitásnövelés a nemzetközi fejlesztési együttműködés érdekében" projektje. A sikeres akciót - a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének Fejlesztési Központja teljes értékű működőképessége céljából - 2003-ig meghosszabbították. A központ feladatai: • az országstratégiákra és a hosszú távú programokra vonatkozó javaslatok értékelése és egyes, specifikus projektek átvilágítása; • együttműködés az érintett minisztériumokkal a tervezés és értékelés során; • együttműködés a megvalósítást végző szervezetekkel (tanácsadók); • együttműködés a donor országok fejlesztési szervezeteivel; • a fejlesztési tréningek szervezése (projektciklus-menedzselés); • a fejlesztési kutatások koordinálása a nemzetközi kooperáció során. Magyarország A magyar fejlesztési politika ma nem rendelkezik intézményi háttérrel. 1990 előtt a segélyeket főként a Tesco, a műszaki-tudományos kooperációra szakosodott kormányzati szerv kezelte, s 57 országgal írtak alá műszaki-tudományos együttműködési szerződést, elsősorban ideológiai és politikai megfontolások alapján. Legfőbb cél a szolgáltatásexport volt, ám ezt csak néhány esetben (Szíria, Irak, Kína, Vietnam, Mongólia) sikerült elérni. Az 1990-es években a magyar kooperáció ad hoc jellegű és decentralizált volt: • Magyarország hivatalos fejlesztési segítségnyújtást (ODA) multilaterális csatornákon és intézményeken (IMF, Világbank, ENSZ-szervezetek) keresztül nyújtott 7 86 Külügyi Szemle
