Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Teszler B. István: A külső fejlesztési alapok mint az Európai Unió globális politikájának eszközei - az integrációs érettség tükrében
A külső fejlesztési alapok mint az Európai Unió globális politikájának eszközei pénzügyi hozzájárulások, kötelező tagdíjak és önkéntes adományok formájában. 1999-ben Magyarország 4,6 millió USD-t biztosított multilaterális segélyre. Ebből hárommillió USD-t tett ki a pénzügyi hozzájárulás a Világbank Nemzetközi Fejlesztési Szervezetének költségvetéséhez. • A hivatalos bilaterális segítség (itt tanuló külföldi diákok, szakértők küldése és fogadása, tanácsadás) 1999-ben nem haladta meg a 370 ezer USD-t. • A humanitárius segélyek becslése nehéz; a központi költségvetési rovatot (430 ezer USD) NGO-k, egyházak és egyének adományai egészítik ki. • 1999-ben a Határon Túli Magyarok Hivatala révén hétmillió USD-t nyújtott hivatalos segélyként (OA) a határokon túl élő etnikai magyarok számára. Nyilvánvaló, hogy az ország által a kooperációra költött összeg elenyésző, de rendkívül alacsony a bilaterális hivatalos fejlesztési segítségnyújtás összege is. A fejlesztési együttműködés finanszírozása A segélyekről - a Gazdasági és a Külügyminisztériummal közösen, az OECD- és EU- segély/GDP-arányok alapján - a Pénzügyminisztérium dönt. Majd elemezve a kedvezményezettek igényeit, kidolgozzák a kétoldalú fejlesztési projekteket. 1999-ben 12,4 millió USD-t (a GDP 0,025%-a) tett ki a magyar fejlesztési segély, ez 2000-ben - főként a határokon túli magyar felsőoktatáshoz - 70%-kal nőtt. A hivatalos fejlesztési segély 5,4 millió USD volt, 85% (4,6 millió) multilaterális, 15% (800 ezer) pedig bilaterális együttműködés és a humanitárius segély. Konklúziók Az EU-csatlakozás hatása a tagjelölt országokra A cotonoui egyezmény aláírásával az újaknak alkalmazniuk kell a fejlődőkre érvényes preferenciákat és a liberalizációt is. Ez áll a mediterrán térséggel kötött szerződésekre és a barcelonai folyamatra, valamint az EU és egyes fejlődők, ill. regionális tömörülések (pl. Mercosur) bi- és multilaterális megállapodásaira is. Ám a tapasztalt szakértők hiánya problémássá teszi az új tagok - kivált a kisebbek - hatékony részvételét a releváns szervezetekben. Az újak kvótáikat nemcsak a költségvetésbe, hanem az Európai Fejlesztési Alapba (EDF) is befizetik, bár valószínűleg csak 2008-tól, a X. EDF során. Az EDF-hozzájáru- lás szabályai kialakulatlanok, a jelenlegi 13,5 Mrd euró az EU GDP-jének kb. 0,15%-a. Ha az új tagok arányosan fizetnek, akkor ugrásszerűen nő a jelenlegi, rendkívül alacsony fejlesztési-együttműködési kiadásuk. Nincsenek kötelező érvényű szabályok arra, hogy mekkora legyen a tagállamok, illetve a közösségi bilaterális fejlesztési segé2003. nyár 187
