Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben - az Európai Unió fejlesztési politikája
Fodor Erika lágpiacba. A magánszektor bevonása a kapacitásnövekedésbe. Az EU ötvözni szeretné a kereskedelmet és a támogatáspolitikát. 2. A regionális integráció és kooperáció minden régióban a fenntartható fejlődés feltétele, s áttételesen a szegénység csökkenéséhez is hozzájárul. Az EU a politikai dialógust, a kereskedelmi kapcsolatokat és a fejlesztési együttműködést a regionális dimenziók figyelembevételével koherensen kezeli. 3. A szegénységcsökkentő stratégiát követő makroökonómiai politikák támogatása, különösen a szociális területeken (pl. egészségügy és oktatás) működó'szektorokban. 4. A közlekedésfejlesztés szintén a regionális integrációk előrehaladását célozza meg, amellett, hogy a szociális feltételeken is javítani kíván (elzárt területek bekapcsolása a gazdasági vérkeringésbe). 5. Élelmiszer-biztonsági és vidékfejlesztési stratégiák. E téren a követendő irány az, hogy az élelmiszer-biztonságot a humanitárius segéllyel, a rehabilitációval és a fejlesztéssel együtt kell kezelni, figyelembe véve a tudományos kutatási eredményekre támaszkodó hosszú távú fejlesztési együttműködéseket. 6. Az intézményi háttér és az intézményes kontroll hiánya akadályozza a fenntartható fejlődést, így a szegénység csökkentését. Ezért e téren gyors javulást kell elérni, amihez az EU kész hatékony segítséget adni. A közügyek tisztasága („good governance") és a korrupció elleni harc elősegíti az adott országokban a belső stabilitást. A partneri viszony A politikai dialógus során az EU Bizottsága arra törekszik, hogy a partner fejlődő országok minél előbb függetlenebbé váljanak a külföldi segítségtől, és erősödjön a civil társadalmuk. Ezért maga a bizottság is arra törekszik, hogy ne csak a politika vezetés szereplőivel folytasson párbeszédet, hanem a civil társadalom legkülönbözőbb rétegeivel, a NGO-kkal, az emberi jogi szervezetekkel stb. Az EU a civil társadalom szereplőinek megerősítésére törekszik. Helyi szinteken, a fejlesztési együttműködés decentralizálásával a szereplők felelősségét is növelni szeretnék. A projekteket egyre nagyobb mértékben felváltják a „szektorális programok", amelyeket minden esetben a partner országok politikai és civil szféráival folytatott párbeszéd révén készítenek elő. Új módszerek bevezetésére és adminisztratív reformra egyaránt szükség volt ahhoz, hogy a korábbi közösségi segélyezés helyett egy hatékony, politikai párbeszéden alapuló segélyezés valósuljon meg, és a projektközpontúság átalakuljon akár több éven át megvalósuló szektorális fejlesztési programokká. Az ún. Country Strategy Paperek vezetik végig az uniós fejlesztési és együttműködési programokat. J 58 Külügyi Szemle
