Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben - az Európai Unió fejlesztési politikája
Fodor Erika módosítást, csak megerősítést a szeptemberi terrorcselekmények után, mert tartalmában koherens, követi a biztonságpolitikai szempontokat, s annak részterületei - pl. konfliktuskezelés, konfliktus utáni rehabilitáció stb. - a fejlesztési együttműködési tevékenységhez is kapcsolódnak. Ez a pozitív mérleg. Az elemzők ugyanakkor a mérleg negatív oldalára is rámutatnak. Nevezetesen arra, hogy az Európai Unió mindeddig a világpolitikában játszott kétségkívül megnövekedett szerepe ellenére sem tudott felzárkózni a világgazdaságban betöltött szerepéhez. Magyarázható ez azzal is, hogy nagymértékben lekötötték a belső teendői (mélyülés, bővülés), és ez kedvezőtlenül hatott a nemzetközi életben játszott politikai szerepére. Ugyanakkor Európa súlya, értékeinek érvényesülése meghatározó a világ fejlődése szempontjából. Az Európa jövőjével foglalkozó politikusok, szakemberek megfogalmazásai, a konvent kapcsán felszínre került törekvések is azt mutatják, hogy az európai értékek utat találnak maguknak a világpolitika jövőbeni alakulásában. Fejlesztési politika, fejlesztési együttműködés A fejlesztési politika általában a donorok és a támogatást befogadó országok közötti viszonyt szabályozza, amelynek egyaránt van nemzetközi politikai és nemzeti politikai aspektusa. A fejlesztési politika a donor országok külpolitikájában, külkapcsolataiban azt jelenti, milyen célországokat, milyen célterületeket támogatnak, mennyit áldoznak erre a központi költségvetéséből stb.; a recipiens, a támogatást befogadó ország számára pedig azt jelenti, hogyan használja fel a legjobban, a leghatékonyabban a gazdasági és szociális felzárkóztatását célzó adományokat, a fejlesztési együttműködési forrásokat. A lemaradó, fejletlen országok körébe nemcsak az ún. fejlődő országok tartoznak, hanem mindazon államok, amelyek nemzetközi normák szerint kidolgozott bizonyos gazdasági makro mutatóik, szociális elmaradottságuk stb. miatt ide sorolódnak. A fejlesztési források nemcsak a gazdasági hanem a politikai intézményrendszer fejlődését is segítik, hozzájárulnak a demokrácia fejlesztéséhez, a jogállamiság erősödéséhez. A fejlesztési együttműködés tehát már nem csupán gazdasági kapcsolatokat érintő fogalom, mint ahogyan e leszűkített értelmezésével még mindig gyakran találkozhatunk idehaza, hanem ennél gazdagabb és átfogóbb tartalma van. Az ENSZ 1971-ben felhívással fordult a gazdaságilag fejlett országokhoz, hogy a nemzeti össztermékük (GNP) 0,7%-át fordítsák a legszegényebb országok fejlődésének elősegítésére. A fejlett országok e célra szánt jelenlegi mutatóit nézve, megállapíthatjuk, hogy ez a célkitűzés túlzó volt, mivel a fő donor országok ma is csak átlagosan a GNP-jük 0,24%-át fordítják a rászoruló országok támogatására. A nemzetközi és kétoldalú fejlesztési támogatás zömét az OECD tagállamai adják. Az OECD közvetlen támogatást, hitelt nem ad, a szervezet Fejlesztési Támogatá152 Külügyi Szemle
