Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben - az Európai Unió fejlesztési politikája
Partnerek a fejlődésben - az Európai Unió fejlesztési politikája hosszú távon lehet megoldani. Az EU is, miként a nagy nemzetközi szervezetek, a szegénységet nem a jövedelem és a pénzügyi eszközök hiányaként definiálja, hanem szélesebb megközelítéssel. Ily módon az alapvető életfeltételek hiánya (alapellátás, oktatás, egészségügy, munkalehetőségek hiánya stb.) együttesen alkotják a szegénységi szint meghatározását. A szegénység csökkentése tehát gazdasági, politikai, szociális, környezetvédelmi, intézményfejlesztési stb. dimenzióban egyaránt megfogalmazható. A kutatók mérhetőségi tanulmányokkal próbálkoznak. Próbálják számszerűsíteni, mennyiben reális az a korábbi ENSZ-célkitűzés, hogy 2015-re a szegénységet a felére csökkentik. A legrangosabb intézmények kutatói szerint is ez a cél túlzó és egyben kivitelezhetetlen, bár a fejlett országokban működő NEFE-intézmények PR-kiadványai látványos statisztikai eszközökkel próbálják bemutatni, mely területen mi mennyivel nőtt, de a valóságot inkább a kutatóműhelyek szemlélete tükrözi. A londoni székhelyű Overseas Development Institute (ODI) - amely egyébként az EU külkapcsolatairól szóló összesítő elemzéseket is készíti - nagyszabású szegénységcsökkentési kutatóprogramba kezdett. Több tanulmányt írtak arról, milyen mérési módszerek létezhetnek, hogy is lehet mérni a szegénységet, illetve annak csökkenését. A műhelymunkák megállapítása szerint az átlagos 50%-os szegénységcsökkentést csak kb. 2050-re lehet a leghamarabb elérni. Kimutatták, hogy mivel a szegénységi szint differenciált, és a helyi realitások és források is eltérőek, a kitűzött eredmény 2015-ig - a legtöbb becslés szerint - még Ázsiában sem érhető el, ahol pedig a növekedési feltételek, bizonyos szubrégiókban'feltétlenül jobbak. A szegénység itt is csak maximum 43%-kal csökkenthető. Afrikában pedig, ahol ezek a feltételek hiányoznak vagy sokkal rosszabbak, átlagosan csak kb. 22%-kal csökkenthető a szegénység.13 Összegezve azt mondhatjuk, hogy az Európai Unió történetében a fejlesztési együttműködés kezdettől fogva jelen volt. Politikai és gazdasági tartalma ugyan jelentősen változott az unió mélyülésével, bővülésével és a nemzetközi környezet hatásaival párhuzamosan, de, mint ahogyan a megújult „partnerség a fejlesztésben" politikai irány mutatja, az EU a nemzetközi donor közösség meghatározó szereplőjévé vált mint jelentős adományozó, s az elmúlt években végrehajtott intézményi és politikai reformjaival növelni tudta politikai mozgásterét, nagyobb befolyást gyakorolva a világ problémáinak megoldására, mint korábban. Ez jól mérhető azon is, hogy bár a világot megrázó szeptember 11-i, Amerika-ellenes terrortámadás mélyen megrendítette az európai közvéleményt, ugyanakkor az unió időben kialakított új fejlesztési politikájának is köszönhetően a támadás okait kutató nemzetközi elemzések következtetései összecsengenek a közösség korábban levont következtetéseivel. Az Európai Közösség olyan alapelvekre helyezkedett már 2000-ben, az új fejlesztési politika meghirdetésével, amely szeptember 11-ét követően is tartható: modem, mert partneri fejődést ajánl, jól követhető, mert közösen feltárt és egyeztetett érdekek mentén alakítja az együttműködést, és a végrehajtásban is igényli a nyilvánosságot. Ez a politika azért sem igényelt 2003. nyár 151
