Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Fodor Erika: Partnerek a fejlődésben - az Európai Unió fejlesztési politikája
Partnerek a fejlődésben - az Európai Unió fejlesztési politikája dési politikát a nemzetközi szervezetek és intézmények stratégiai gondolkodásával szoros összhangba kell hozni, és új alapokra kell helyezni.11 Ezt követően az EU az egész eddigi segélytevékenységét és fejlesztési együttműködési mechanizmusait megreformálta. A hatékonyság, az átláthatóság, az eredményesség és a tagországok közötti jobb koordináció megkerülhetetlen feltételekké váltak. A fejlesztési együttműködés szerződésben történő intézményesítése a maastrichti szerződés révén valósult meg, amikor is új közösségi politikaként fogalmazódott meg a korábban is folytatott tevékenység (XVII. cím, 130/V-Y cikkek). Az új elem benne az, hogy: „Az új intézmény bevezetésével kifejezett jogi kapcsolat jön létre a fejlődő országok támogatására és az alapvető emberi és politikai jogoknak ezen országokban való érvényesülése között."12 A maastrichti szerződés tehát külön címként (jelenleg XX, korábban XVII.) iktatta be a gyakorlatban már évtizedek óta folytatott fejlesztési politikát az EK-szerződésbe. A szerződés 177. cikke (korábban 130u cikk) határozza meg e fejlesztési politika céljait: „l.A Közösségnek a fejlesztési együttműködés terén folytatott politikája, amely kiegészíti a tagállamok által folytatott politikát, ösztönzi:- a fejlődő országok - különösen a legkedvezőtlenebb helyzetűek - fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődősét,- a fejlődő országok zökkenőmentes és fokozatos integrációját a világgazdaságba,- a szegénység elleni küzdelmet a fejlődő országokban. 2. Az e területen folytatott közösségi politika hozzájárul a demokrácia és a jogállamiság fejlesztésének és megerősítésének, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának általános célkitűzéséhez. 3. A Közösség és a tagállamok teljesítik azokat a kötelezettségeket, és figyelembe veszik azokat a célkitűzéseket, amelyeket az Egyesült Nemzetek Szervezete és a hatáskörrel rendelkező egyéb nemzetközi szervezetek keretében fogadtak el."13 Az amszterdami szerződés átfogó szemléletét adja a fejlesztési politika kezelésének, megfogalmazva a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem fontosságát. A nizzai szerződés kiegészíti a római szerződést a XXI. címmel. A 181/a cikk első bekezdése szerint a fejlesztési együttműködés terén is érvényesíteni kell az emberi jogokat.14 A közösségi fejlesztési politika öt alapelv mentén valósul meg: A komplementaritás elve szerint a közösségi tevékenység kiegészíti a tagországok tevékenységét, viszont mindannyian a nemzetközi szervezetek keretében elfogadottakat is figyelembe veszik. A közösség közös akciókat kezdeményez, ha ennek szükségességét ítéli meg. A tagországi fejlesztési politika tehát más célterületeket is kijelölhet, de azok felé is kötelezőek a közösségi normák betartása és az együttműködés. A koordináció elve szerint egymás között, nemzetközi szervezetekben és a helyszínen is egyeztetni kell a közösség és a tagállamok között. Ezen elv betartása és betartatása terén még van teendő, mivel még a koordináció mechanizmusai most vannak kialakulóban (EU-misszió-tagországok nagykövetségei-helyi kormányzat-civil szervezetek). 2003. nyár 149
