Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss /. László lyozta Ferrero-Waldner osztrák külügyminiszter asszony mivel nincs szó „egy tömb létrehozásáról", nosztalgikus érzésekről vagy éppen „hegemóniáról". A partnerség előterében sem a történelem, hanem inkább a földrajz áll, a résztvevők közül senki nem tarthat igényt kizárólagosságra.106 Ferrero-Waldner arra is javaslatot tett, hogy évente kétszer, az Európai Tanács találkozója előtt, a mmdenkori uniós elnökségi ciklus végén találkozzanak a „regionális partnerségben" résztvevő országok képviselői. Ferrero-Waldner egyúttal olyan „Ausztria-Plattfonn" kialakítását is bejelentette, amelynek célja az osztrák lakosság tájékoztatása az EEJ-kibővülés hatásairól. A „regionális partnerség" keretében „kulturális Közép-Európa Platformot" (Kultur-Mitteleuropa Plattform) is létrehoztak, amely a kulturális tevékenységek tartalmilag és strukturálisan közösen kialakított stratégiájával nem csupán az EU sikeres keleti kibővüléséhez, hanem a közép-európai térségnek az unión belüli előnyösebb bemutatásához is hozzá kíván járulni.107 Nyilvánvaló, hogy a „regionális partnerség" terve több célt is szolgál. Egyrészt az osztrák csatlakozással együtt járó, Kelet-Közép-Európától való „elfordulást", másrészt az Ausztriát sújtó szankciós politikát követően ellensúlyozni kívánja az átmeneti elszigetelődést, hosszú távon pedig, Bécs régiós tapasztalatai alapján, annak a növekvő centrális helyzetnek a kihasználására irányul, amely az unió keleti irányban történő kibővüléséből következik. Az osztrák kezdeményezés emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a 25 tagállammá bővülő unióban a döntéshozatal nehezebbé válik, a szubre- gionális csoportok szerepe felértékelődhet. Ezért ésszerű az a megfontolás, hogy az EU tagállamainak közép-európai szubregionális csoportja a brüsszeli találkozók előtt egyeztesse álláspontját, s ezzel segítse elő a hatékony és gyors döntéshozatalt.108 Az integráció logikája ellentmond az elszigetelődés veszélyének, hiszen az EU az elszigetelődés és a hatalmi egyensúly történelmi tapasztalataival szemben jött létre. Az integráció funkcionális működése a különböző kérdések mentén a különböző - számos esetben egymást metsző - érdekkoalíciók kialakulását jelenti. Ennek megfelelően, a politika „változó geometriája" szerint az Európai Unióban minden tagállamra mint potenciális szövetségesre van szükség. A Szabadságpárt hatalomra kerülését követően az EU 14 tagállamának szankciós intézkedései azonban világossá tették, hogy Ausztria, ha nem is hagyományos módon, de mégis az elszigetelődés veszélyével néz szembe. A funkcionális logika érvényessége ellenére az unión belül jól megfigyelhetőek a regionális, illetve a binacionális kapcsolatok is. A regionális nemzetközi környezet feltételeinek változása mellett a Párizs és Berlin közötti tengely az EU változatlan, alternatíva nélküli stratégiai eleme. Bécs nézőpontjából a Benelux államok és az észak-európai országok összetartozásának mély történelmi gyökerei vannak, s nem vonható kétségbe, hogy a déli, mediterrán államok is sajátos regionális kontextust alkotnak. 1995-ben Bécs uniós tagságával az integráció történetében először jelent meg a „közép-európai dimenzió", ám ez a „közép-európaiság" inkább jelképesnek bizonyult. Ausztria elsősorban arra törekedett, hogy az EU-n belül megerősítse helyzetét és 98 Külügyi Szemle
