Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig zép-európai országok érzékenyek szuverenitásukra, és erős nemzeti identitással rendelkeznek. Ez a körülmény Bécset inkább közelebb hozta, semmint eltávolította a tagjelölt státusban lévő szomszédaitól. Az EU szankciópolitikáját kiváltó belpolitikai fejlődés Bécs Európa-politikájában az osztrák külpolitika újragondolását indította el, s valójában ez a folyamat keltette fel az ország figyelmét az unióhoz csatlakozni kívánó szomszédai iránt. A „tizennégyek" szankciói Ausztria számára világossá tették, hogy Bécsnek az unión belül nincsenek igazi szövetségesei,103 illetve érdekei biztosításához hiányoznak a természetes partnerei.104 A bécsi koalícióban az a belátás erősödött meg, hogy az unióban Ausztria sem a „természetes szövetségesnek" tartott Németországra, sem a semleges tagállamoktól elvárható szolidaritásra nem számíthat. 2000 szeptemberében, az EU szankciós politikájának lezárulásával, az osztrák kormány felfogásában nem csupán az unió egyik alapvető elve, nevezetesen a tagállamok egyenjogúsága szenvedett csorbát, hanem fény derült arra is, hogy a kis államoknak a szupranacionális intézményekkel szemben korlátozott a hatalma. Nem véletlen, hogy az osztrák Európa-politikában a nizzai szerződést megelőzően a szuverén nemzetállamok érdekeinek a hangsúlyozása került előtérbe. A szankciókat követően az osztrák külpolitika további felismerése volt, hogy Bécsnek az EU előszobájában várakozó közép- és kelet-európai országok lehetnek az „igazi szövetségesei", s a velük alkotott hosszú távú szövetség a legalkalmasabb az osztrák érdekek érvényesítésére is. Az EU-szankció- politika megszűnésével az osztrák külpolitika számára felvetődött az a lehetőség, hogy az unióba törekvő szomszéd országok bevonásával egy „közép-európai szövetségen" alapuló „regionális partnerséget" alakítsanak ki. Ez a kezdeményezés - a kelet-közép-európai térség iránti osztrák érdeklődés történelmi hagyományaival szorosan összekapcsolódva - Bécs részvételével a regionális együttműködés és az uniós csatlakozás, valamint az EU keretében a régiószerveződés szempontjait kapcsolta össze. Az osztrák külügyminiszter asszony szerint a szomszéd államok, valamint Lengyelország „érdekközösségén" alapuló regionális partnerség mindenekelőtt a hagyományos osztrák szomszéd-politika konkretizálását és hatékonyságának növelését jelenti az EU- csatlakozást előkészítő időszakban. A „regionális partnerség" második szakaszában azoknak a közös érdekeknek a meghatározásáról lenne szó, amelyek a jelölt országok csatlakozása után egy „közép-európai érdekközösség" alapjait képezhetik, a Benelux államok vagy az észak-európai országok együttműködéséhez hasonlóan. A „regionális partnerség" koncepciója tehát az EU keleti kibővítésének folyamatában való aktív osztrák részvételből, valamint a regionális érdekérvényesítés igényével fellépő „integrált Kö- zép-Európa" létrehozásának lehetőségéből indult ki. A kezdeményezés Ausztriát nem „központnak" vagy „vezető hatalomnak" tekinti, inkább „regionális érdekcsoportosulást" jelent annak érdekében, hogy az egymással összekapcsolódó és később Horvátországgal és más balkáni államokkal kibővülő csoport az EU-ban megnövekedett szerepet játszhasson.105 Ezt a partnerséget tehát semmi esetre sem szabad félreérteni - hangsú2003. nyár 97
