Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig Az EU-csatlakozás 1995-től további változásokhoz vezetett az osztrák biztonságpolitikában. Ausztriának először az volt az irányadó felfogása, hogy az EGK-, később az EK-tagság összeegyeztethetetlen az osztrák semlegességgel. A nyolcvanas évek közepétől, majd az 1989-es nagy politikai váltóállításokat követően már az a felfogás érvényesült, hogy az EK-hoz való osztrák csatlakozás a „semlegesség lényegi fennmaradását" nem befolyásolja. Az EU-hoz történő csatlakozásával Bécs már nem volt tekintettel a semlegességi törvényre. Az Európai Unió egész jogrendjét átvette, amely 1995-ben már magában foglalta a maastrichti szerződést s annak részeként a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló rendelkezéseket is. Ennek a szerződésnek a J. 4-es cikkelye a közös védelempolitikának azt a perspektíváját is tartalmazta, amelynek közös, európai védelemhez kell vezetnie. Az új tagok a maastrichti szerződés minden célját teljesen és fenntartás nélkül átvették, így arra is kötelezettségeket vállaltak, hogy részt vesznek a közös kül- és biztonságpolitikában. Az 1994 júniusában megrendezett népszavazáson az osztrák választók kétharmada már ilyen feltételek mellett járult hozzá Ausztria uniós tagságához. A csatlakozást követően az osztrák szövetségi alkotmányhoz egy új rendelkezést, a 23. f) cikkelyt csatolták.89 Eszerint a közös kül- és biztonságpolitika (CFSP) keretében hozott döntéseknek elsőbbsége van a semlegességi törvénnyel szemben. A már osztrák közreműködéssel létrejött amszterdami szerződésben a közös védelempolitika fokozatos meghatározása konkrét célként fogalmazódott meg. Ez a szerződés megerősítette az EU és a WEU közötti intézményi kapcsolatokat, s a WEU válságkezelésre vonatkozó petersbergi feladatait az EU jogrendjének részévé tette. 1998- ban, az amszterdami szerződés ratifikálása alkalmával az osztrák parlament további kiegészítést csatolt az alkotmányhoz, amelynek értelmében Ausztria a petersbergi feladatok egészének teljesítésében - válságkezelés esetén a harci alkalmazást és a béketeremtő intézkedéseket is beleértve - részt vállalhat. Ennek megfelelően világossá vált, hogy a semlegességi törvény nem korlátozhatja a petersbergi feladatok teljesítését. Az osztrák Néppárt politikusai a szövetségi alkotmány 23. f) cikkelyét úgy értelmezték, hogy a jövőben az unió részéről vállalt harci feladatok - az ENSZ BT felhatalmazása nélkül is - belül vannak egy „semleges ország" alkotmányának a keretein. Ennek megfelelően a „harci bevetések válságkezelés esetén" (23. f) 3. bekezdés) megjelölés bekerült az alkotmányba, s ezt az ÖVP néhány politikusa, mint pl. A. Khol, a semlegesség megszűnéseként értelmezte, míg a szociáldemokraták ragaszkodtak a semlegesség újbóli meghatározásához, illetve ezt a lépést az alkotmánynak az amszterdami szerződés feltételeihez való alkalmazkodásaként fogták fel.90 Mind a nemzetközi jogi, mind a biztonságpolitikai szakértők azt hangsúlyozzák, hogy Ausztriának az EU-ban megszerzett, minden fenntartás nélküli tagsága többé nem felel meg annak, amit egy klasszikusan semleges államtól el lehet várni. Ausztria inkább a minden szövetségi tagságtól mentes (bündnisfrei) ország kritériumait teljesí2003. nyár 91
