Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig kai összetettebb. Egy 1990 végén végzett közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 82%-a a semlegességről való lemondással szemben az uniós tagságot preferálta, és 1993 nyarán a megkérdezetteknek még 63%-a ezt az álláspontot képviselte. 1995 tavaszán egy ifjúsági közvélemény-kutatásban a megkérdezettek 78%-a „büszke" volt a semlegességre.68 A kilencvenes évek elején úgy látszott, hogy az Ausztria közvetlen szomszédságában kibontakozott délszláv konfliktus erősíti a semlegességet, és mélyíti a szakadékot a semlegesség fenntartása mellett állást foglaló szociáldemokraták, valamint a NATO-ban és a Nyugat- Európai Unióban (WEU) való tagságot támogató néppárti politikusok között. A semlegesség egy másik szempontja az osztrák identitást megerősítő funkciójában rejlett. A semlegesség megoldotta a Németországhoz és a németséghez való viszonyulás kérdését. A két háború közötti időszakban a megkérdezettek túlnyomó többsége „németnek" tekintette volna magát. Már egy 1956-ból származó közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 49%-a azt mondta, hogy az osztrák nép külön entitás, de 46% még azt az álláspontot tette magáévá, hogy a német néphez tartozik.69 31 évvel később megkérdezték az osztrákokat: „Tegyük fel, hogy Ön egy külföldi (nem német nyelvű) országban tartózkodik, és egymással németül beszélgetnek. Ha valaki Önhöz fordulna, és azt kérdezné: »Maga német?«, mit válaszolna?" 87% azt válaszolta, hogy „osztrák", 6% „német", 3% azt, hogy „német Ausztriából", s csak 2% utalt a regionális identitására (tiroli, voralbergi stb.), 3% nem adott választ.70 Az osztrák nemzeti tudat fejlődésének irányát jól mutatják a közvélemény rendszeres szondázásának eredményei. 1964-ben az osztrákoknak csak fele gondolta azt, hogy egy „nemzetet" alkotnak, 1984-ben már a lakosság kétharmada tekintette magát „egy nemzetnek", az 1990-es években ez a szám már háromnegyedre emelkedett. 1964 és 2000 között azoknak a száma, akik nem tekintették Ausztriát egy „nemzetnek", 15-ről 5%-ra csökkent. Egy 2000. márciusi, a párthovatartozást is magában foglaló felmérés arról tanúskodik, hogy a pártok tagjai nem különböztek lényegesen annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy vajon Ausztria egy nemzet-e, vagy sem. Az igenlő választ tekintve már nem volt tapasztalható lényeges eltérés (Osztrák Szociáldemokrata Párt, SPÖ: 79, Szabadságpárt, FPÖ: 73, Néppárt, ÖVP: 83, Zöldek: 75%). Ennek az álláspontnak az elutasítói között a legtöbben a Szabadságpárt tagjai voltak, de ezeknek az elutasítóknak a száma is csupán 11%-ot tett ki.71 Az osztrák fejlődés ugyanakkor jól mutatja, hogy a sajátos külpolitika idővel a nemzeti identitásban is változásokhoz vezethet. Az 1918-ban létrejött osztrák állammal a legtöbb osztrák nem volt képes azonosulni, mivel Ausztria célja a weimari Németországgal való egyesülés volt. Az osztrák államiság kinyilvánítása ilyen módon egyszerre volt az új állam „születési" és „halotti bizonyítványa". A semlegesség sikeres fennmaradása 1955 után azt eredményezte, hogy a legtöbb osztrák magáévá tette a semlegesség koncepcióját, méghozzá olyan mértékben, hogy sokan azért kifogásolták az EU-tagságot, mert attól tartottak: kompromittálódik az ország semlegessége, és gyengül a nemzeti identitás.72 2003. mjár 85
