Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
A birodalomtól az integrált kisállamig kok 87%-a üdvözölte a német egyesülést, és csak 10%-a ellenezte azt. Míg 57% annak a várakozásának adott kifejezést, hogy az egyesült Németország Európa legerősebb állama lesz, addig csak a megkérdezettek 9%-a gondolta úgy, hogy Németország fenyegetést jelent szomszédaival szemben. Ugyanez a felmérés az osztrák függetlenség melletti erős támogatottságot is kifejezésre juttatta: 92% az „új anschlusst" egyértelműen elutasította, s csak a megkérdezetteknek mindössze 6%-a foglalt állást mellette.29 Az osztrák vitában a német egyesülés következményeinek megítélésében az európai integráció kulcstényezőnek bizonyult. Mindezt igen könnyű megérteni abban az összefüggésben, ahogy Ausztria maga is átélte az uniós csatlakozás eseményeit, hisz 1989-ben az osztrák-német kapcsolatok a tagsági kérelem benyújtásához vezető döntési folyamat fontos elemét alkották. Az EU- tagság akkori ellenzői óvtak attól, hogy Ausztria egy olyan, Németország által dominált közösségbe kerüljön, amely annak az osztrák semlegességnek a végét jelentheti, amelyben - különösen az osztrák baloldal képviselői - a Németországgal szembeni védelem eszközét látták.30 Ezzel szemben a csatlakozás támogatói arra mutattak rá, hogy Németország ugyan a legnagyobb partner az EU-ban, ám messze van attól, hogy valóban domináns legyen, sőt magának az integrációnak a lényege éppenséggel a hegemónia megakadályozásában rejlik. A támogatók továbbá arra hívták fel a figyelmet, hogy az EU multilaterális keretei a viszonylag kis országok számára sokkal inkább biztosíthatják érdekeik érvényesítését, mint a hatalmas szomszéddal való bilaterális tárgyalások. A brit-ír kapcsolatok modelljére utalva azt állították, hogy hosszú távon a csatlakozás a gazdasági kapcsolatok diverzifikációjához vezethet, amely csökkentheti a Németországtól való erős függőséget. Az EU-tagság tapasztalatai igazolták a támogatók véleményét. Ausztria az EU tagjaként sokkal jobban tudja befolyásolni a nemzetközi fejlődést, a csatlakozással státusa mind európai, mind globális szinten megerősödött. Erre jó például szolgál Ausztriának a pénzügyi unióhoz (EMU) történő csatlakozása. Ausztria az 1970-es évek kezdete óta a német márkához kötötte a schillinget, s ennek megfelelően pénzügyi és gazdasági politikáját. Ez a fejlődés az osztrák autonómia jelentős elvesztésével járt, ilyen módon azonban Ausztria a német piacon megőrizhette versenyképességét. Az EMU-ban való osztrák részvétel ugyanakkor azzal az előnnyel járt, hogy Ausztria a közös európai politika keretében visszanyerhette szuverenitásának egy részét, s aktívan részt vehet az európai pénzügyi politika alakításában. Ausztria és Németország az EU-tárgyalásokon igen gyakran hasonló, más esetben egymástól eltérő álláspontot foglalt el. Eltérően ítélték meg például a tranzitközlekedés kérdését is. Ez egyúttal arra is jó példa, hogyan tud fellépni az unió a kisebb országok érdekeinek védelmében az olyan nagy szomszédokkal szemben, mint Olaszország és Németország, amelyeknek nyilvánvaló érdeke az Ausztrián átvezető észak-déli tranzitutak lehető legszabadabb használata. A belépési tárgyalások folyamán Ausztriá2003. nyár 69
