Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss ]. László A birodalomtól az integrált kisállamig Az ipari szabadkereskedelem megvalósítását célul tűző Ausztria külkereskedelmében, EFTA-tagsága ellenére, az EGK-hoz fűződő kapcsolatok mindvégig nagyobb jelentőségűek voltak; 1960-ban kivitelének 50, 1980-ban 59%-a irányult az EGK-országokba.27 Ennek keretében az NSZK súlya folyamatosan meghaladta az összes EFTA-ország hányadát, s az EGK-n belül is a legnagyobb hányadot képviselte. Négy évvel Ausztria uniós tagsága után az osztrák import 42, az export 35%-a Németországba irányult, s bár a kétoldalú kereskedelmi mérleg 85 milliárd schilling hiányt mutatott, ezt az osztrák idegenforgalom 50 müliárd schillinges aktívuma ellensúlyozhatta. Ezek az arányok hosszabb gazdasági adatsorok elemzése nélkül is jellemző trendnek tekinthetők, s ennek alapján a sajtó hajlamosnak mutatkozott arra, hogy egy „második", - immáron „gazdasági - anschlussról" értekezzen. A német gazdasági jelenlét a bank- és a biztosítási szektorban, a gyógyszer-nagykereskedelemben, az utazási irodák és légi társaságok esetében éppúgy kitapintható volt, mint a kulturális területen, ahol a publicisztika Ausztriát - nem kis iróniával - olykor már német „médiaprovinciaként" vagy éppen „média-Albániaként" aposztrofálta. Ezt tükrözte Ausztria időnként meghasonlottnak tűnő viszonya a gazdaságilag, valamint a kultúra és a média területén domináns „nagy testvérrel" szemben: egyszer a féltékeny csodálat, másszor az „okoskodó, mindent tudó németekkel" (Piefke) szembeni elutasítás. Ám ez a német „túlhatalom", paradox módon, egyúttal az ausztropatriotizmus egyik legfőbb élesztője is volt, s nem csökkentette német irányában a szimpátiát. Az 1990-es évek közvélemény-kutatásai szerint még mindig a németek (26%) számítanak a legkedvesebb szomszédnak, némi előnnyel a svájciak (20%) és jelentős előnnyel a magyarok (16%) előtt.28 A történelmi tapasztalat azt sugallta, hogy Ausztria részéről a német egyesülés szkeptikus, ha nem aggályos viszonyuláshoz vezet a területileg megnövekedett szomszéddal szemben. Vajon az egyesült Németország felborítja-e az európai egyensúlyt? Vajon a német egyesülés gyengíti-e Németország integrációs politika melletti elkötelezettségét? Vajon Németország közép-európai domináns helyzete nem jelentheti-e azt, hogy gyengébb szomszédaira nyomást gyakorol? Az osztrák tudatban ezek az aggodalmak 1990-1991-ben nem voltak jelen. A német egyesülés, a közép- és kelet-európai forradalmak, majd a délszláv válság, Bécsnek Brüsszel irányába vezető útja stb. mind olyan politikai napirend kialakulásához vezetett, amely a német-osztrák kapcsolatoknak egyre több multilaterális tartalmat kölcsönzött, de egyúttal Bécs sajátos szubregio- nális tájékozódásának is kifejezést adott. A német egyesülésre adott hivatalos osztrák reakció alapvetően pozitív volt. Az egyesülést a német nép önrendelkezési jogának kifejeződéseként a békés és a megosztottság nélküli Európa irányába tett igen fontos lépesként értékelték. A vezető osztrák politikusok szerint a demokratikus intézmények és az európai struktúrák a történelem megismétlődésével szemben elégséges garanciát nyújtanak. Eszerint az öntudatos és szuverén Ausztria is olyan jó szomszédja Németországnak, mint Hollandia vagy Svájc. A közvélemény-kutatások szerint az osztrá68 Külügyi Szemle
