Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss /. László kérdés" legalább a XVIII. századtól a „német probléma" részévé vált.11 Az Ausztria és Poroszország között a hegemóniáért folytatott harc 1866-ban Bécs vereségéhez vezetett, és a német egyesülés előtt nyitott utat. Az erős, egyesült Németország a Habsburg-biro- daiom egyensúlyozó szerepe nélkül csakhamar az európai hatalmi egyensúlyi rendszer első számú veszélyeztetője lett. A vereség után Ausztria csakhamar hanyatlani kezdett, és Németország junior partnerévé vált. A két birodalom Németország által dominált kettős szövetsége végül is az első világháború katasztrófájához vezetett. A porosz vezetéssel 1871-ben létrejött német birodalom a legtöbb „nem osztrák német" számára megoldotta a németek gyengeségéből és megosztottságból származó történelmi problémát, és a XX. század fordulóján a második birodalom lakossága katonailag és gazdasá- güag is érett, öntudatos nemzetté vált. Az „osztrák kérdés" a Reich számára elveszítette ugyan jelentőségét, a Habsburg-birodalom több mint tízmillió, nemzetileg öntudatos német lakosa azonban azzal a kérdéssel szembesült, hogy vajon a német nemzethez vagy a saját hazájához kell-e lojálisnak lennie. 1918 után a dilemma még súlyosabbá vált azáltal, hogy a békeszerződés tilalma következtében a csaknem teljesen monolitikus és etnikailag homogén Ausztria nem egyesülhetett a weimari Németországgal. Az „osztrák kérdést" 1938-ban Hitler olyan módon oldotta meg, hogy szülőhazáját egyszerűen a harmadik birodalomba olvasztotta. A két ország viszonyának a rivalizálástól a német dominancián át a beolvasztásig tartó tragikus és viszontagságos története 1945-ben a végpontjához érkezett. A Második Köztársaság 1945-ben jött létre, ezzel azonban nem merült fel újra az „osztrák kérdés". Ellenkezőleg. A náci katasztrófát követően az új állam alapítói arra törekedtek, hogy minél inkább elszakadjanak a „német történelemtől", és egy „különleges osztrák nemzet" kialakításának a munkájába kezdtek. 1945 után mind a németek, mind az osztrákok arra érezhették késztetést, hogy elmeneküljenek „közös történelmüktől", s annak helyébe valami mást teremtsenek: a németek az európai „póthazát", az osztrákok egy új „osztrák nemzetet". Ennek a fejlődésnek a hatásai azonban a két országban lényegesen eltértek egymástól. Míg az 1960-as években a német történészek a kényelmetlen múlt terheivel kezdtek foglalkozni, addig osztrák kollégáik elfogadták az osztrák nemzet 1943-ban létrehozott konstrukcióját, s arra törekedtek, hogy történelmüket, amennyire csak lehetséges, elkülönítsék a német tapasztalatoktól. 1945 és 1990 között a „német probléma" a hidegháború idején ismét a történelmi megosztottság, annak lezárulásával a „megosztott emlékezet", míg az „osztrák kérdés" inkább a „kollektív felejtés" kérdése volt. A hidegháború és a német megosztottság vége 1990-ben ugyan újra felvetette a latens német nacionalizmus kérdését, ám ennek már nem volt döntő hatása a megerősödött osztrák nemzeti tudatra. Nem véletlen, hogy a két német állam egyesülését követően Franz Vranitzky osztrák kancellár egyértelműen annak a véleményének adott kifejezést, hogy Ausztria többé nem része a „német kérdésnek". Ezen álláspont megerősítéseként a hivatalos Ausztria a legfontosabb szomszé62 Külügyi Szemle
