Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Kiss J. László: A birodalomtól az integrált kisállamig. A „német nemzettől" az „osztrák nemzetig" az Európai Unióban
Kiss /. László Az SPÖ és az FPÖ 1945 óta játszik meghatározó szerepet az osztrák belpolitikában: 1966-ig az SPÖ mint a nagyobbik partner, nagykoalícióban volt az OVP-vel, 1966 és 1970 között az ÖVP, azután 1983-ig az SPÖ egyedül kormányozott. Az SPÖ és az FPÖ kiskoalícióját 1987-ben egy másik nagykoalíció váltotta fel. A két nagy pártnak, az SPÖ-nek és ÖVP-nek a hosszú uralma a szavazatok döntő többségének a megszerzésével és a Proporzsystemnek, azaz „arányosítási rendszernek" a kialakulásával függött össze. Ez lehetővé tette, hogy a két párt egymás között egyenlően ossza meg a legtöbb pozíciót a közigazgatásban és általában az állami bürokráciában, valamint más kvázi- állami intézményekben, a korai kilencvenes évekig még az államosított iparban is. Ebben a tekintetben a szakmai alkalmasság csupán másodrangú szempontnak számított. Az „arányosítási rendszer" a konszenzuális demokráciát elősegítő társadalmi partnerség (Sozialpartnerschaft) intézményével a gazdaság szintjén megkettőződött. Az ÖVP-vel szoros kapcsolatban álló üzleti csoportok és az SPÖ-höz kötődő szakszervezetek nem csupán a munkaadók és munkavállalók viszonyában alakították ki a konszenzus gyakorlatát, hanem a kormány gazdaságpolitikájának alakításában is befolyást szereztek. Az EK-val 1972-ben megkötött szabadkereskedelmi szerződés, majd 1995-ben az uniós tagság nyomán ugyan az osztrák piac megnyitása a gazdaságpolitika területén valamelyest csökkentette a szociális partnerek gazdaságpolitikára gyakorolt befolyását, ám együttműködésük ezzel korántsem vesztette el jelentőségét. A Szabadságpártnak az 1980-as évek közepétől megfigyelhető felemelkedését részben azzal lehet magyarázni, hogy a lakosság körében növekedett az elégedetlenség az „arányosítási rendszerrel" szemben. Az FPÖ felfutása egybeesett a Zöldek parlamentbe kerülésével. 1993-ban néhány képviselő elhagyta a Szabadságpártot annak idegengyűlölő és nacionalista politikája miatt, és megalakította a Liberális Fórumot (LF). A Liberális Fórum 1995-ben mandátumokat szerzett a parlamentben (Nationalrat), ám 1999-ben már nem volt képes arra, hogy a parlamenti bejutáshoz szükséges négy százalékot elérje. A fejlett nyugat-európai társadalmakhoz viszonyítva az osztrák fejlődés máig meghatározó sajátossága, a pártpolitikai „tábormentalitás" mellett, a civil társadalom kialakulásának megkésettsége volt. A polgári forradalmat minden különösebb nehézség nélkül leverték, és csak 1873-tól kerülhetett sor a parlament közvetlen megválasztására, s ezzel a joggal is csak 1907-től kezdődően lehetett élni a férfiak általános és egyenlő választójoga alapján. Ez a fejlődés az első világháború végéig jelentős nyomokat nem hagyott. Lényegében nem változtatott Ausztria sole tekintetben feudális bélyeget magán viselő kormányzati rendszerén. A különböző népek békés egymás mellett élésének eszméje a demokrácia hiánya, a tartós Ausztria-tudat kialakulása és Ferenc József császár közönyössége miatt zátonyra futott. Ez az időszak bizonyos párhuzamot mutatott a Monarchia összeomlását követő Első Köztársaság megszűnésével: a hiányzó identitás és a hiányzó demokrácia a reakciós Németországra való szellemi és nemzeti támaszkodás politikájának kedvezett, ami önnön bukásához vezetett, egyszer az erős szomszéd olda60 Külügyi Szemle
