Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Dér Aladár: Európai és nemzeti identitás
Dér Aladár jelent. A magunk részéről a második pozíciót tartjuk elfogadhatóbbnak - megfelelő magyarázattal és differenciált értelmezéssel, de talán még szerencsésebb lenne csak az európai entitáshoz kötődő azonosságtudatot európai identitásnak nevezni, mivel az új minőség, s ahogy David W. Ellwood írja: „megteremtése (is) lényegesen több, mint részeinek egyszerű összegződése..."62 2. Az európai (Európában előforduló!) identitásformák komplementer szerepe nem jelenti azok egyenértékűségét - még a nemzeti és európai identitás esetében sem. Jelenleg és belátható időn belül a nemzeti identitásnak centrális pozíciója és meghatározó-generáló szerepe van és lesz ezen identitáskonstrukción belül. Hans-Jürgen Puhle német történész szerint „a polgárok (az Európai Unió polgárai - D. A.) az európai identitást (még) korántsem részesítik előnyben a nemzeti, regionális vagy lokális identitások előtt"; Klaus Pöhle pedig úgy fogalmaz: ma még a „nemzeti identitás uralja a politikai színpadot..." Ez a szituáció (komplementer viszony esetében) „harmonizált identitáshierarchiát" jelent - írja Hanák Péter -, némileg „kiegyenlítve a domináns identitással ellenkező kapcsolatokat." A neves angol történész-politológus, Charles Tilly megkísérelte ugyanezt térben is ábrázolni. Homokórára emlékeztető ábráján alul helyezkednek el a polgárokhoz „közeli", „konkrét és emocionális" terek és kötődések; a keskenyedő középső részen az elvontságot és konkrétságot ötvöző „intermedier" térség van; s végül, az ismét szélesedő felső régióban a „távoli" - „absztrakt és intellektuális" - mező helyezkedik el. A nemzeti identitás súlypontja középen van, keskenyedő végeivel pedig belenyúlik a másik két tartományba is.63 Ezzel az értelmezéssel fenntartás nélkül egyet lehet érteni! Ami az európai architektúra szerepét illeti, az Európai Unió politikai irodalmában már- már közhellyé vált többszintes politikai-döntési struktúra - „Mehr-Eben-System" (Markus Jachtenfuchs-Beate Kohler-Koch), „multi-level-system" (Joachim Schild és mások) - és az európai multi- vagy poliidentitás között rendkívül szoros, korrelativ kapcsolat van. Eszerint az előbbi nemcsak „kompatibilis" az utóbbival (Joachim Schild), hanem egyenesen generálja („implies") azt, ahogy ez Robert Hettlage, William Wallace és mások munkáiban szerepel. Ugyanez „euroföderalista" megfogalmazásban úgy hangzik, hogy Európa egy „szemiföderális identitást" alakított, illetve alakít ki magának (Rüdiger Corner, John Keane)64 Befejezésül ejtsünk pár szót e kissé hosszúra nyúlt fejtegetés egyik - ha nem legfőbb- társadalom- és történetszemléleti „hozadékáról". A mostani ezredfordulón nemcsak a posztmodernitás, hanem a posztmodern relativizmus korában is élünk, ami túlhaladottnak tekinti és erőteljesen megkérdőjelezi a modernitás korának „nagy narratíváit"- azaz a „posztizmus" (Ralf Dahrendorf), a „végizmus" (Tony Wright) és az „Auf- hebung-dialektika" (Robert Hettlage) kezd eluralkodni az elméleti és politikai köz- gondolkodásban.6:1 Ennek a „kutatói járványának (Ralf Dahrendorf) egyik fő célpontját az európai társadalomszerveződés nemzeti formája jelenti - lásd a „nemzetállam 46 Külügyi Szemle
