Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Dér Aladár: Európai és nemzeti identitás
Dér Aladár A nemzeti politikai rendszerre irányuló orientációk AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGRE IRÁNYULÓ ORIENTÁCIÓK pozitív negatív pozitív integrált innovátor eszképista negatív sta tikus nemzeti elidegenedett Táblázat: a nemzeti politikai rendszerre és az Európai Közösségre irányuló orientációk tipológiája A Haller-formula harmadik, komplementer tézisét már eddigi elemzéseinkben is többször érintettük, hiszen a köztük lévő genetikus, illetve funkcionális kapcsolat egyaránt a két identitás egymást kiegészítő alapviszonyát feltételezi. A tézis kifejtése ezzel azonban még korántsem teljes, legfontosabb tartalmi komponensei-jelentése, feltételei stb.- még kifejtésre várnak. Ami a tézis jelentését illeti, a szakirodalom bővelkedik az erre utaló kitételekben. A Max Haller-Stefan Gruber szerzőpáros szerint „a különböző szintű identifikációk kiegészítik, sőt kölcsönösen erősítik egymást", Nicole Dewandre az „együtt létezés egyik módjáról" („eine Art von Miteinander") beszél, Gerard Delanty pedig az identitásformák „dialektikus kapcsolataként" aposztrofálja a szóban forgó (alap)viszonyt.45 Ezek a szűkszavú, szlogenszerű kitételek ismét bővebb, tartalmi kiegészítésre szorulnak, mindenekelőtt a fentiekben is szereplő „kiegészítés" - nevezzük „Ergünzung-tézisnek"- esetében. Elemzésünk itt a „mivel?" és a „hogyan?" kérdésre keresi a választ. 1. Mivel egészíti ki egymást a kétféle azonosságtudat? A kérdésre adandó válasz kulcsát ismét Oriana Angelucci adja kezünkbe, megállapítva, hogy a kétféle identitás „kompatibilis megoldásokat kínál eltérő szükségletekre". Ezek a szükségletek nemcsak az univerzalitás-partikularitás síkján ragadhatok meg, a kétféle orientáció egyéb paraméterek tekintetében is eltérő minőségeket hordoz. A nemzeti identitás - mint láttuk - inkább kulturális, az európai inkább politikai természetű; az első esetben inkább az affektiv, a másodikban inkább a kognitív-evaluatív jelleg dominál; s végül a nemzettudat inkább a múlt felé forduló, historizáló-tradicionalista, míg az európai tudatforma inkább jövőorientált karakterrel rendelkezik. Elemzésünket tovább gazdagíthatjuk - David Easton nyomán - a „specifikus" (európai identitás) és a „diffúz" (nemzeti identitás) dichotómiával is, továbbá a nemzetfogalom analitikus felbontásának ismert elméletével, miszerint a jövő Európájában ismét önállóbb, de egymást kiegészítő szerephez jutna a lokálpatriotizmus (regionális identitások formájában), a kulturális-tradicionális nemzettudat és az „alkotmányos patriotizmus"-sal rokonítható európai orientáció.46 2. A „hogyan egészíti ki egymást a kétféle identitás?" kérdésére kettős válasz adható: egymás tartalmi gazdagításával, amit a köztük lévő kommunikatív-diszkurzív csere42 Külügyi Szemle
