Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Dér Aladár: Európai és nemzeti identitás
Európai és nemzeti identitás letű darabokból áll", amelyek „egységes és összefüggő mintává, illetve teljes képpé rendeződnek. Az összhatás meghaladja az egyes darabokét..." Európára alkalmazva ezt, a nemzeti kultúrák és identitások mozaikszerű egymásmellettiségét, illetve az európai azonosságtudat látványában történő mechanikus összegződését jelenti, ahogy erről a téma irodalmában Eric Holm, R. K. Ramadzani és mások munkáiban olvashatunk.40 A neutralitási tézis ellenérveit három pontban foglalhatjuk össze: 1. A szupranacionalitás alá- és fölérendeltségi aspektusairól a föderatív és integrációs típusú szervezetek esetében indokolt beszélni, mikor is ez a kategória a szövetségi szint személyi állományának és döntési kompetenciájának a nemzetállamoktól független és azokat felülmúló jellegét fejezi ki. A szóban forgó két azonosságtudat viszont horizontális jellegű (Oriana Angelucci), megkülönböztetésük nem jelenti alsó- és felső rendű minősítésüket, és legfeljebb az egyik vagy másik dominanciájáról lehet szó kapcsolatrendszerükön belül. Többek között ezért is tartjuk szerencsésebbnek az európai identitás „posztnacionális" jellegéről beszélni, szupranacionális helyett...41 2. A két identitásforma között genetikus kapcsolat is van, amennyiben a fiatalabb európai identitás nem „ex nihilio" keletkezik, hanem a nemzeti identitás „közbejöttével", ami, Stanley Hoffmann és Ronald Inglehardt kifejezésével egyféle „ugródeszka" („springboard") szerepét tölti be egy új, funkcionálisan analóg, de összességében vele nem azonos minőségű tudatforma kialakulásában. Robert Hettlage a nemzettudatot „bázisidentitásnak" nevezi, ami generáló szerepet tölt be az európai orientáció genezisében.42 3. Végül: van funkcionális kapcsolat is az európai és nemzeti kötődés között, amennyiben egy-egy politikai ideológia vagy politikai attitűd azok közös nevezőjét, rendezőelvét képezheti. Claude Tapia szerint az „ideológiai szenzibilitásnak", a „politikai progresszizmusnak" és „ideológiai konzervativizmusnak" jelentős szerepe van az európai, illetve nemzeti attitűdök konstrukciójában, bár a mechanikus azonosítás, a „megfelelési állapot" feltételezése itt is „kockázatos vállalkozás" lenne. Mások - például a magyar Körösényi András és Simon János - a jobboldali-konzervatív és a baloldali-szocialisztikus eszmerendszerek értékrendjét kutatva jutnak arra a következtetésre, hogy az előbbiek inkább a nemzeti, az utóbbiak inkább az európai orientációt és kötődést preferálják.43 A két identitásforma attitudinális viszonyát rendkívül szemléletesen mutatja be a Guido Martinotti-Sonia Stefanizzi szerzőpáros. Mátrixukon (lásd a mellékelt ábrát) a pozitív és negatív európai és nemzeti orientációk kombinációjából álló négyes kategória-rendszert mutatnak be, melyek nemcsak a kettős kötődés egyidejű kifejezésére alkalmasak, hanem megfelelő párosításban - például: integrált; integrált és innovátor stb. - az egyes országok konkrét jellemzésére is 44 2003. nyár 41
