Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Dér Aladár: Európai és nemzeti identitás
Dér Aladár keznek" Ezen (alap)funkciók határozzák meg David Miller azon kitételét, hogy „meg kell menteni a nacionalizmus elvét, de eközben olyan fajta nemzeti identitást kell teremtenünk, amely alkalmas a mai kultúrváltozatok pluralizmusának befogadására."36 Vagyis: „nemzeti" nem csak fennmarad - át is alakul, transzformálódik, amiről alább, a komplementer tézisnél fogunk bővebben szót ejteni. A Haller-formula első tézisének elemzését nyugodtan zárhatjuk azzal a konklúzióval, hogy a két identitásforma között nincs alapvető ellentét, hogy a „nemzetállam re- lativizálódása... aligha fog a nemzeti identitás átfogóbb identitásokkal való felváltására vezetni" (Max Haller), s helyette inkább arról lehet szó, hogy az új - többek között: európai - identitások ráépülnek a régiekre (adott esetben a nemzeti azonosságtudatra.) - ahogy erről Paul Taylor könyvében olvashatunk.37 Ráépülnek - de hogyan? A választ a Haller-formula második és harmadik tézisének elemzése adja meg számunkra. Az úgynevezett neutralitási tézis - Max Haller és Stefan Gruber értelmezésében - a két identitásforma viszonyát a „direkt", genetikus vagy funkcionális összefüggés kiiktatásával a passzív-mechanikus egymásmelletiségre redukálja, ami először a konfliktustézis negációjaként fogalmazódott meg. Stanley Hoffmann 1966-ban nemcsak az európai és nemzeti identitás közti feszültségről beszél, hanem arról is, hogy ez a viszony könnyen semlegessé is válhat, ha „a nemzet meg tudja győzni önmagát, hogy »kohéziója és különbözősége« jobban megőrizhető egy nagyobb (»larger«) entitásban..."38 A semlegességi tézisnek kétféle, vertikális és horizontális értelmezése is van. A vertikális értelmezés alapját a föderatív-integrációs entitások legfelső, közösségi „politika- csinálási" szintjének szupranacionális jellege, illetve ennek az identitáskonstrukcióra történő mechanikus átvitele jelenti. Az európai identitás ebben a konstrukcióban úgy jelenik meg, mint a nemzet és nemzettudat felett átívelő (Siegfrid Schwarz, Holger Bonus: „überwölbende"), vagy azokat tetőként lefedő (Albert F. Reiterer: „überdachende") közösségi tudatforma, a nemzeti kötődés pedig másodlagos-alárendelt (Kurt Hübner: „übergeordnete") nemzeti eszmeként, vagy éppenséggel a szupranacionális szinttel szemben védekező nemzeti identitásként (James H. H. Weiler: „defending national identity") konstituálódik.39 A horizontális értelmezés bázisául a nemzetközi kapcsolatok elméletéből jól ismert „kormányközi" modell, illetve annak témánkra történő applikációja áll, több megfogalmazásban is. Klaus Pöhle német politológus például arról ír, hogy az európai és nemzeti identitás nemcsak egymásra épülhet, hanem „egymás mellett is fenn tudnak maradni" („nebeneinander bestehen bleiben"). Egy másik megfogalmazásra a sokszor idézett „mozaik-Európa" - vagy „Európa-mozaik" - metaforáját lehetne példaként felhozni, hozzátéve, hogy maga a mozaikhasonlat eredetileg a kanadai társadalom multikulturális jellegének szemléltetésére szolgált. Az Augie Fleras-Jean Leonard Elliott szerzőpáros szerint ez a társadalom „egyedi, különleges színű, formájú és felü40 Külügyi Szemle
