Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Dér Aladár: Európai és nemzeti identitás
Európai és nemzeti identitás és mások) eróziójaként anticipálható - a nemzet „dekonstrukciója"-ként (Stuart Hall), illetve a nemzetfogalom „analitikus felbontása"-ként (Navracsics Tibor) aposztrofálja.23 Ez a tendencia - legalábbis témánk szempontjából - két alapvető következménnyel jár: 1. A nemzet és a nemzettudat egyféle depolitizálása megy végbe, Jürgen Habermas szavaival: „a kijózanodott politikai identitás elkülöníti magát a nemzeti történelemre összpontosító múlttól". Másképpen kifejezve: a nemzeti identitást a jövőben inkább a kulturális dominancia fogja jellemezni - Vitányi Iván: „a nemzeti tudat egyre inkább a kultúra körül összpontosul" azaz megszűnik a „kulturális és politikai identitás nem egészen történelmi szintézise" - ahogy Raymond Aron fogalmaz.24 A nemzet és a nemzettudat depolitizálását ugyanakkor - véleményünk szerint - nem lehet abszolútum- nak tekinteni. Ha a politikát egy plurális - szociálisan, etnikailag, vallásilag stb. tagolt- társadalom szükségszerű érdekkülönbségei és konfliktusai kezelési, „kihordási" módjaként definiáljuk, az állami főhatalomról (vagy annak egy részéről) lemondó nemzeti közösségek sosem juthatnak el a „prepolitikus »mi«" (Roger Scruton) állapotáig, „korlátozott politikai értelemben" (Dér Aladár) ezután is egzisztálni fognak...25 2. A kialakuló európai identitás - mintegy a fentiek reciprokjaként - döntően politikai jellegű lesz, ami egyre inkább tért hódít a korábban „egyeduralkodó" kulturális paradigmával szemben. Az „európai identitás... az Európai Unió politikai identitása" - írja erről Heinrich Schneider-, s mint ilyen, „nem egyszerűen a tradíciókból vezethető le, inkább politikailag határozható, illetve válaszolható meg". Jacques Lenoble francia kutató formulája még egyszerűbb: Európa „magától értetődően a politika dolga". A fentiekben nem véletlenül használtuk a „döntően" kifejezést. Ahogy ezt másutt bővebben is kifejtettük: az európai identitás - mint az etnogenezis korábbi tudatformái is- nem rendelkezik kizárólagos meghatározottsággal, s leginkább egy kulturálisan motivált és közvetített, „posztnacionális" identitásformaként lehetne definiálni.26 Ez azonban nem változtat a különneműségi tézisünkön, az európai és nemzeti identitás többszörösen bizonyított fogalmi eltérésén. A két identitásforma viszonya: modellek és értelmezések Az európai és nemzeti identitás lehetséges viszonyát többen és többféleképpen is modellezték, ezek közül Max Haller osztrák kutató hármas - konfliktus-, neutrális és komplementer-viszonyt tartalmazó - klasszifikációját27 vesszük alapul. A Haller-formula első, konfliktustézisének lényegét két pontban foglalhatjuk össze: 1. Az európai identitás - Richard Münch szavaival - „a nemzeti identitások rovására alakul ki, és ennek hatására a nemzeti identitások szembefordulnak az új fejleményekkel". 2003. nyár 37
