Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 2. szám - EURÓPA - Dér Aladár: Európai és nemzeti identitás
Dér Aladár gyakran „népnek" vagy „nemzetiségnek" is nevezett etnikai közösség és a hozzá kapcsolódó kollektív tudatforma, az etnikai identitás jelenti. Az előbbit származási alapon nyugvó kulturális, nyelvi és kommunikációs entitásként lehet definiálni (Robert Hett- lage), az utóbbit a téma szakértői az „etnikai hovatartozás" („Zugehörigkeit") affektiv kifejeződéseként (Bettine Westle) vagy az etnikai lét „szubjektív percepciójaként" (Anthony D. Smith), a tradíciókhoz, szimbólumokhoz és mítoszokhoz kötődő kulturális identitásként határozzák meg. Az etnikai identitás jellemzésekor - a kulturális-tradicionális meghatározottságon túl-találkozhatunk a „diffúz-állandósult" (David Schneider), illetve a „mechanikus" (Emile Dürkheim) kitételekkel is.18 A modern nemzet és nemzettudat többféle közösség - Emeri eh Francis tipológiáját alapul véve: az „etnosz" és a „démosz"19 - valamint a hozzájuk kötődő kollektív tudatformák szintézisének eredményeként jött létre. Ennek lényegét - Bibó István és Szűcs Jenő gondolatait követve - Hanák Péter így fogalmazta meg: „A modern nemzettudat a korábbi etnikai, territoriális, kulturális vagy vallási tudatformák vegyülete és egyúttal meghaladása... A nemzetek identitástudata... az etnikai, regionális, vallási és egyéb hagyományból, az akkortájt tudatosított eredetmítoszokból és sztereotípiákká sűrűsödő nemzeti karakteriológiából forrott össze." Roger Martinelli francia történész szellemes metaforájával: a modern nemzet és nemzettudat két alapvető társadalmi létezési mód, a politikum és etnikum „liezonját" jelentette, amelyben végbemegy az etnikum és etnikai tudat politizációja, Otto Dann szavaival: „a nemzeti fejlődés... a kollektív politikai tudatosulás folyamata"20 A kialakuló nemzetformáció - eredetének megfelelően - sajátos „duális" (James G. Kellas), „kétarcú" (Daniel Bell) karaktert mutat: egyfelől kulturális-etnikai, másfelől határozott politikai karakterrel rendelkezik.21 Ez a kétarcúság - mint említettük - esetenként definíciós probléma forrása (is) lehet: a nemzeti identitás fogalmát a téma kutatóinak egy része (például Josef Langer) a nacionalizmussal szinonim értelemben használja, mások (például Alberto Melucci) a nemzeti identitást - affektív-pszichológiai értelemben definiálva - a politikai és szociológiai funkciót is betöltő nacionalizmus összetevőjeként, „alfogalmaként" szerepeltetik. A magunk részéről a nemzeti identitás „tág", komplex értemezését és a szinonim szó-, illetve fogalomhasználatot fogadjuk el - a „szűk", szegmentális értelmezésre pedig - John Breuilly, Stanley Hoffmann és mások elemzéseit követve - a „nemzeti érzés" vagy „nemzeti büszkeség" kifejezéseket tartjuk alkalmazhatnak 22 A vázolt fejlődésmodell Európával, illetve az európai identitással folyatható, amit sokan az etnogenezis sajátos, politikai lezárásának tekintenek. Azzal a szuverenitás- megosztással és kompetenciaátvitellel, ami a nemzetállam és az európai integráció között történik napjainkban, megbomlik a korábbi szintézis, s fokozódó mértékben napirendre kerül az állam és nemzet, etnosz és démosz szétválása-szétválasztása. Ezt a szakirodalom egy része némi pontatlansággal - hiszen a jelenség inkább a nemzetállam, mi több, az etnocentrikus „nemzeti állam" (Charles Tilly, Roger Brubaker 36 Külügyi Szemle
