Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
Az arab országok a magyar kiilkapcsolatokban (1947-1962) rádióállomás megszüntetését. A Bem rakparton azonban csak a kérdés tanulmányozását ígérték. Végül is a magyar pártvezetés akkor döntött az adás megszüntetéséről, amikor a francia követ Magyarország folyamatban lévő ENSZ-tagságának esetleges megakadályozására tett célzást.74 A magyar kormány 1957-től mutatott érdeklődést az algériai probléma iránt. A felkelők támogatását arra igyekezett felhasználni, hogy megnyerje az arab államok támogatását az ENSZ-ben a magyar kérdés tárgyalásakor, Burgibához hasonlóan rámutatva arra az ellentmondásra, amely a nyugati hatalmak magyar ügyben tanúsított aktivitása és az algériai nép önrendelkezési jogának a megtagadása között áll fenn.70 1957. december elején Kádár János fogadta az Algériai Kommunista Párt küldöttségét, amelyet Larbi Buhali első titkár vezetett. Tulajdonképpen ezen a megbeszélésen kapott a magyar állami- és pártvezetés először átfogó, alapos és reális ismertetést Algériáról, a felszabadító háborúról, a benne részt vevő politikai erőkről (részletesen a kommunistákról) és a háborúnak a francia belpolitikára gyakorolt hatásáról. Larbi Buhali szerint az algériai felszabadító háború jelentőségét „a testvérpártok lebecsülik, s csak az utóbbi hónapokban kezdik érzékelni a szolidaritás megnyilvánulását".76 Kérte, hogy Magyarország anyagilag (pénzsegély) és politikailag (szolidaritási akciók, sajtópropaganda) segítse az FLN-t. 1958-ban megszaporodtak az algériai háborúról szóló cikkek a magyar sajtóban, a szakszervezetek pénzgyűjtéssel összekötött szolidaritási hetet rendeztek. Ugyanakkor a magyar kormány igyekezett kerülni az algériai háborúval kapcsolatos állásfoglalásokat. Arra törekedett, hogy a francia-magyar kapcsolatok ne romoljanak, hanem lehetőleg fejlődjenek. A Quai d'Orsay sem tulajdonított különösebb jelentőséget a magyarországi FLN-barát szolidaritási akcióknak. Erre engednek következtetni a budapesti francia követ, Jean-Paul Boncour táviratai, jelentései.77 A francia-magyar kapcsolatokat 1958-ban De Gaulle és hatalomra jutásának magyar megítélése (fasiszta puccs) és Nagy Imre kivégzésének párizsi elítélése rontotta.78 1958. szeptember 19-én az FLN Kairóban bejelentette az Algériai Köztársaság Ideiglenes Kormányának (GPRA- Gouvernement Provisoire de la République Algérienne) megalakulását. Az ázsiai szocialista országok azonnal de jure ismerték el. Döntésüket könnyen meghozhatták, hiszen ezzel nem zavarták meg külkapcsolataikat: nem voltak tagjai nemzetközi szervezeteknek (pl. ENSZ), Franciaországgal vagy egyáltalán a nyugati világgal sem volt kapcsolatuk, ha volt is, csak jelentéktelen. Moszkva és kelet-európai szövetségesei csupán üdvözlő nyilatkozatot tettek. A Szovjetunió óvatosan kezelte az algériai problémát, nemzetközi politikai stratégiájának rendelte alá, s ebben a francia-szovjet kapcsolatoknak nagy jelentőséget tulajdonított. Arra törekedett, különösen De Gaulle hatalomra jutása (1958. május) után, hogy Franciaország lazítsa kapcsolatait az Egyesült Államokkal, erősödjön külpolitikai önállósága, és minél szorosabb kapcsolatot építsen ki a szocialista orszá2003. tavasz 133
