Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
/. Nagy László gokkal. Ezért nem akarta a GPRA elismerésével a hidegháború egy újabb frontját megnyitni.79 Szeptember 27-én a GPRA - a kairói magyar követségen keresztül - levélben fordult a magyar kormányhoz, s reményét fejezte ki, hogy az hamarosan el fogja ismerni. Budapest november 18-án aide-mémoire formában válaszolt: „A magyar kormány arra törekszik, hogy a mindkét ország szempontjából legkedvezőbb időpontban - amely remélhetőleg mielőbb bekövetkezik - a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok realizálódjanak."80 Ugyanakkor a Külügyminisztérium nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az aide- mémoire-t átadó ügyvivő „...minden körülmények között úgy irányítsa a beszélgetést, hogy abból az algériai titkár ne értse azt, hogy a magyar kormány elismerte az algériai ideiglenes kormányt, de érezze azt, hogy ezt megtenné, mihelyt a számára kedvezőtlen körülmények felszámolódnak" .81 A kedvezőtlen körülmények abban rejlettek - tájékoztatták ugyanitt a nagykövetet -, „hogy a francia kormány határozottan állást foglalt amellett, hogy megszakítja diplomáciai kapcsolatait azokkal az államokkal, amelyek elismerik az algériai ideiglenes kormányt. Ez nekünk nem érdekünk, tehát pillanatnyilag nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az algériai kormányt elismerhessük".82 Rabbani, a GPRA miniszterelnökségi titkára megértését fejezte ki a magyar kormány álláspontja iránt, és kérte, hogy konkrét anyagi segítséget nyújtsanak az Algériában harcolóknak. A magyar kormány eleget tett a kérésnek, és az egyiptomi Vörös Félholdon keresztül ruhaneműt, takarókat, élelmiszert, gyógyszert juttatott el az Algériában harcolókhoz, illetve a Tunéziába és Marokkóba menekült algériaiakhoz.83 Vállalta - az FLN által küldött - diákok taníttatását felsőoktatási intézményekben, és két ízben - 1959-ben és 1961-ben - az FLN futballcsapatát is vendégül látta.84 Legközelebb 1960 őszén került napirendre a GPRA elismerése, miután a Szovjetunió de facto elismerte azt. Ezt maga Hruscsov jelentette be egy sajtóértekezleten New Yorkban, ahol az ENSZ-közgyűlésen vett részt, és többször tárgyalt a GPRA ENSZ-delegá- ciójának a vezetőjével, Krim Belkasszem külügyminiszterrel.85 A szovjet pártfőtitkár sajtóértekezletekor már Moszkvában tartózkodott a GPRA küldöttsége Ferhat Abbasz miniszterelnök vezetésével. A látogatás és a de facto elismerés bejelentése kétségtelenül a GPRA nagy diplomáciai sikere volt. A Szovjetunió eddigi habozását félretéve egyértelművé tette a támogatást, de azt is hangsúlyozta, hogy a megoldást Franciaországgal, De Gaulle-lal egyetértésben kell megtalálni.86 Október 10-én a magyar fővárosba érkezett a GPRA küldöttsége, amelynek tagja volt Mohamed Benyahia, a miniszterelnök kabinetfőnöke, Ahmed Bumedzsel, a Tájékoztatásügyi Minisztérium főosztályvezetője és Lamine Khene őrnagy. A Ferihegyi repülőtéren a fogadásukra megjelent Kállai Gyula miniszterelnök-helyettes, Biszku Béla belügyminiszter, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. Jelen volt a szovjet és az egyiptomi nagykövet is. Üdvözlő beszédében Kállai Gyula minden fórumon támogatásáról biztosította a harcoló algériai népet, az Ideiglenes Kormány nevét azonban 134 Külügyi Szemle
