Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2003 (2. évfolyam)
2003 / 1. szám - KÖZEL-KELET - J. Nagy László: Az arab országok a magyar külkapcsolatokban (1947-1962)
/. Nagy László Magyarország sem élezte a vitát Egyiptommal, de a követjelentések nagyon kemény ítéletet mondtak az ország politikai rendszeréről: „Egyiptom belpolitikai élete teljes mértékben a nacionalista tisztek diktatúrája alatt áll. Módszereit tekintve sokban emlékeztet a mai egyiptomi rendszer a náci Németország felépítésére és módszereire."68 Az ideológia-politikai ellentétek nem zavarták a magyar-egyiptomi gazdasági és kulturális kapcsolatokat. A kereskedelmi forgalom értéke az 1950-es évek végén nyolcmillió egyiptomi font volt, amely fele-fele arányban oszlott meg a két ország között. Magyarország hidakat, darukat, vasúti kocsikat, dízelmozdonyokat és autóbuszokat szállított, kétszáz egyiptomi ösztöndíjast fogadott, futballedzőket küldött és oktatókat a műszaki főiskolákra.69 A behozatal szinte teljes egészében nyersgyapot volt. A többi arab országgal lebonyolított kereskedelem összforgalmának az értéke nem érte el az egyiptominak a felét sem.70 A térség országaival kialakított kapcsolatainkat ekkor még komolyabban nem zavarta az Izraelhez fűződő viszonyunk sem. A palesztin probléma ekkor éppen hogy születőben volt, de már megosztotta a közel-keleti arab országokat. Kasszem Izraelt, Jordániát és Egyiptomot Palesztina területének elrablásával vádolta meg. Palesztin kormány, hadsereg felállítását javasolta, és az önálló palesztin állam megalakítását célzó felszabadító háború kirobbantására szólított fel.71 A kairói magyar követ és a damaszkuszi konzul véleménye az volt, hogy az önálló Palesztina megalakítása nem valószínű, és Nasszer is csupán azért támogatja, hogy „az arab közvélemény előtt igazolja gondoskodását a palesztin nép sorsáról" 72 A születő palesztin nemzeti mozgalom gyenge, önállóban és megosztott volt, szervezeti struktúrájának a kialakítása az egymással is rivalizáló országok gyámkodásával történt. Markáns függetlenségi irányzat majd csak az 1967-es háború után kezd kialakulni. Magyarország és az algériai háború Az észak-afrikai francia gyarmaton 1954. november 1-jén a radikális nacionalistákat tömörítő FLN (Front de Liberation Nationale - Nemzeti Felszabadítási Front) felkelést robbantott ki a nemzeti függetlenség kivívásáért. A közel nyolc évig tartó háború legalább annyira érintette - sőt olykor még egyértelműbben - a francia-magyar kapcsolatokat, mint az arab-magyar viszonyt. Már a felkelés másnapján a francia politikusok - a miniszterelnök és a belügyminiszter - bírálták a magyar kormányt, amiért egy Budapestről sugárzott arab nyelvű rádióadás a felkelőket támogató propagandát fejtett ki, és közölte kiáltványukat is. A „Nemzeti függetlenség és a béke hangja" nevet viselő bírált rádióállomás napi másfél órában sugárzott 1954. május és 1955. október között. Programját maghrebi kommunisták szerkesztették William Sportisse algériai kommunista vezető irányításával.73 A francia követ többször tiltakozott, és követelte a 732 Külügyi Szemle
